15.rész

Anne (szemszöge):

Justin háza

  Eljöttünk Juss házába. Khalilnak szerencsére fel sem tűnt, hogy ez Rain háza így nem kellett magyarázkodnom.
 Először ide akartunk még hívni pár embert, de aztán rájöttünk sokkal jobban elleszünk ketten.Szóval előkerestük a házban lévő összes piát, bekapcsoltuk a zenét és elkezdtünk táncolni. Ez volt 2 órája, Khalil még mindig pörög, én viszont már elfáradtam így ledobtam magam a kanapéra.
-Mitől pörögsz te még mindig ennyire?-kiabáltam át a zenét.
-Van egy titkos trükköm-kiabálta vissza.
-És én is megtudhatom mi az?-mosolyogtam rá.
-Háát tudsz titkot tartani?-mozgatta a szemöldökét, amitől én elkezdtem röhögni.
-Kitünően!
-És meg van benned az akarat, hogy közös titkot őrizz velem?-mozgatta még mindig a szemöldökét, amitől én újra röhögni kezdtem.
-Khalil elmondod a trükköt, vagy csak idióta kérdéseket teszel fel?- kérdeztem komolyan. Már kezdett idegesíteni.
-Jolvan na- huppant le mellém a kanapéra, és váltott ő is komolyra- de akkor meg kell ígérned, hogy soha, de soha az életben nem mondod el Justinnak.
-Jó-jó-mondtam gyorsan.
-De most komolyan Anne, soha nem tudthatja meg.
-Oké, értem. De mutasd már!-siettettem.

Khalil elővett egy kis gyógyszeresdobozt tele pirulákkal és odaadta nekem.

-Először csak egyet vegyél be, aztán majd meglátjuk-mondta Khal.
-Okés-és már le is nyeltem.
-Akkor folytatódhat a buli-kiabálta. Én pedig nevettem.

A következő 1-2 órában még min.6-7 gyógyszert bevettem. És kezdtem tőle halucinálni. Néha Justin hangját hallottam, néha pedig Khalilt Justinnak néztem. De inkább nem szólok Khal-nak.

Justin:

-Justin!- szólított meg Ryan a tömegből.
-Csá haver!-lepacsiztunk.
-Minden okés?
-Hát igazából keresek valakit...Nem láttál egy barna hajú, rinyáló csajt, totál átlátszó ruhában?
-Ööö..átlátszó ruha, hálószerű szoknyával?
-Aha. Láttad?
-2-3 órával ezelőtt Khalillal beszélt a club előtt. De nem úgy nézett ki mint aki bőgne. Igazából kissé nyomult is Khal-ra.
-Mi?
-De lehet, hogy valamit rosszul láttam haver- biztos látta, hogy dühös lettem- sőt biztos.
-Nem, nem láttál rosszul semmit. Esetleg azt nem láttad hova mentek?
-Hát....öööm..
-Mond már bazdm.g- nagyon ideges lettem. Tudtam, hogy látta, csak nem akarja elmondani.
-Taxiba szálltak-mondta én pedig rögtön ott hagytam. Nem azért mert rá lennék dühös vagy valami, hanem Khalilra. Ha őt megtalálom szétverem a képét.-De Justin ez nem biztos, hogy azt jelenti-kiabált még utánnam Ryan.
 Dehogy nem. Biztos, hogy azt jelenti. Anne vajon tényleg megváltozott? Csak pár óra alatt? Tényleg ekkora ribanc lett. De az is lehet, hogy Khalil adott neki valamit, amitől Anne mindembe belement. Az a csávó halott ember, ha rajtam múlik.
 Egyetlen tippem van, hogy hol lehetnek. A drogtanyán, bár szerintem Khalil nincs annyira hülye, hogy oda vigye, de mindegy megnézem.


-------------------------------------------------------------------------


 Kerestem őket a drogtanyán, de nem voltak ott, csak a sok beszívott idióta. Most visszajöttem a clubba, körbenézek mégegyszer, és megkérdezem Ryant meg a többieket, hátha látták őket.
-Hello- mentem oda a bandához.
-Csá Justin! Csá! Hello!- pacsizott le velem mindenki.
-Megtaláltad már a csajt?-kérdezett rá rögtön Ryan.
-Milyen csajt?- lett kíváncsi rögtön  Chris.
-Áh csak egy ribanc, aki lelépett Khalillal. De ha én azt a buzit megtalálom halálra verem az biztos.- lettem ideges, már attól, hogy csak rágondoltam mit csinálhat Anne-nel.
-Ohh értem- nézett Chris Ryanre aki csak bólintott.
-Ti mit szemezgettek itt?-kezdem gyanakodni.
-Áhh semmi, semmi- válaszolta Chris.
-Aha persze- tudtam, hogy azt hiszik bejön Anne, de nem érdekel, én tudom, hogy Nem. Vagy legalábbis azt hiszem. Igazából nem is tudom. Valamilyen szinten bejön az új stílusa, hogy bevállalósabb. De az nem, hogy össze akar feküdni mindenkivel. Ő csak az enyém.
-Justin?-kérdezett Dan.
-Mi? Bocs haver, nem figyeltem?
-Jah azt látom, a  csajon kalandoztál el mi?- kezdtek röhögni.
-Bazdmeg nem tök mindegy neked, te szerencsétlen. Mond már inkább mi volt az eredeti kérdésed!- még ő is felbassza a hülyeségeivel az agyam, nem elég nekem Khalil.
-Jó-jó, ne húzd fel magad basszus.-beijedt- Amugy arra gondultunk elmegyünk a város szélére egy kis autóversenyre. És, hogy te jössz-e?
-Bocs mindenki, de én inkább húzok haza pár csajjal, most semmi kedvem nincs versenyezgetni. Majd még ütközünk. Csá- pacsiztam le mindenkivel, majd otthagyta őket.
 A cluban még összefutottam Kellyvel, kicsit fűztem a csajt, makd elindultunk haza.

Otthon:

 Leparkoltam a házam előtt, ahol üvöltött a zene és égett minden villany. Szétnéztem mégegyszer a környéken, mert igaz, hogy ittam a clubban, de azért annyit nem, hogy ne találjam meg a házam.
 -Van itthon valaki?- kérdezett rá a zenére Kelly.
 -Elvben nincs- mondtam majd meghallottam Khalil és Anne hangját. K.rvára felment bennem a pumpa. Az a szerencsétlen még idehozza a ribancát az én házamba?- Kicsinálom!- mondtam, majd szinte futva indultam be a házba.
 Kerestem őket a nappaliban, a konyhában, az egész földszinten, de nem voltak ott. És már a hangjukat sem hallottam. Már kezdtem azt hinni, hogy leléptek, mert észrevették, hogy hazaértem. Felmentem az emeletre és benyitottam a hálóba.:
 -Mi a fasz?- kurva ideges lettem.




Új szereplők:  Ryan Rymond

Chris Fallon:

Dan James:

Kelly Tyler:

14.rész

Anne szemszöge:

Ránéztem Justinra aki szintén engem nézett. Először meglepetten aztán dühös lett. De nem kicsit.
Tulajdonképpem az egyik pillanatban még a rúdon táncoltam, a másikban már Justin lerántott onnan és a karomnál fogva húzott magával először a VIP részbe, majd onnan egy kisebb szobába, ahol fura de csak egy kanapé volt.

 Juss vagy 5 percig csak föl-le járkált, néhányszor beleütött a falba, és mély levegőket vett. Próbálta lenyugtatni magát.
 A tervem egy része már bejött, hisz előjött belőle a féltékenység.

-Foggalmam sincs, hogy miért vagy ilyen ideges...-kezdte bele a hergelésébe.

-Miért lennék ideges te r.ngyó?!-kiabálta- Itt táncikálsz a város egyik legnagyobb clubjában egy rúdon, úgy hogy épp van rajtad egy kis ruha?! Bazdmeg majdnem minden nap ide járok a haverjaimmal és itt égetsz?! Chh - váltott normál hangerőre, és egyre közelebb jött-Táncolni se tudsz. Úgy nézel ki mint egy ringyó, és úgy is viselkedsz. Olyan vagy, mint a reggeli k.rvám.-mondta már a végét a szemembe.

-Befejezted?- kötekedtem még mindig. Ezzel az arckifejezéssel:

-Mi a fasz van veled? Bevettél valamit?- kérdezte már gyanakodva.

-Ohh ne aggódj drágám- megsimítottam az arcát- csak megváltoztam. Nem vagyok már az a kis p.csa, aki mindenen elkezd bőgni, és minden kívánságodat lesi. Engem már nem érdekelsz sem te sem a hülyeségeid...

-Jah! Szóval megváltoztál- vágott a szavamba- már nem vagy az a hisztis tyúk aki reggel voltál?

-Akkor ne hidd el. Nem érdekel a véleményed- mondtam flegmán.

-Ohh hogy nem érdekel mi- mosolygott. És jött egyre közelebb, míg végül a falhoz nyomott és a szemembe nézett- Ha már nem érdekel simán elmondhatom, hogy soha nem számítottál. Hogy tegnap amikor nálam aludtál még aludt ott két másik csaj is, rajtad kívül. Hogy ővelük sokkal jobban elvoltam mint veled. Remélem érted, hogy értem-mosolygott.- Soha nem éreztem még csak szimpátiát sem irántad.- éreztem ahogy a szememből legördül egy könnycsepp.

-Látod, ennyi vagy. Ugyanúgy bőgsz, mint reggel. Még, hogy megváltoztál......Ugyanolyan szánalmas vagy- mondta még mindig a szemembe.

-Menyj el!- mondtam halkan.

-Ohh nem kell kédszer mondanod drágám. Sírj csak itt egymagadban, míg mi kint bulizunk. De egy valamit soha ne velejts el...-ránéztem.

..Bármit csinálhatsz, csak ne gyere ki hozzánk- röhögött majd kiment.

Én felnéztem.:

Hihetetlen, hogy elhitte, hogy tényleg bőgök csak pár béna beszólása miatt. Talán régen így volt, de mint mondtam, már megváltoztam. Más lettem.
 Viszont lelépett a kamu bőgés miatt, szóval már csak ki kell jutnom úgy a clubból, hogy ne vegyen észre.
 Óvatosan kinéztem az ajtón és a szememmel kezdtem el keresni. Gyorsan meglett. A a VIP terem közebén lévő DJ pultnál táncolt pár ribivel, és közben keverte a zenét. Foggalmam sincs hogy engedhették oda, nagyon rosszul "játszik" a DJ pulton. De mindegy, a lényeg a zenével van elfoglalva és a k.rvákkal szóval biztos nem fog észrevenni.
 Már majdnem kiértem a clubból, amikor valaki megszólított. Először azt hittem Justin, de szerencsére nem, csak a drogos haverja Khalil.
-Sziaa! Hát te?-kérdezte, majd kuncogott. Tutira be van lőve, de ez nekem pont jól jön.
-Szia Khalil, igazából bulizni jöttem, de eléggé szar ez a hely. Nem jössz el velem valahova....öö..máshová?-mosolyogtam rá szépen.
-Rendben csajszi, de csak mert te kéred

 Kimentünk a club elé és hívtam egy taxit. Míg az megjött Khalil mindenféle dogokról beszélt. Először a fodrászokról, utánna a macskákról, majd a sálakról. Én jót röhögtem rajta. Nem tudom mit vehetett be, de lehet majd én is kérek tőle.
 Megjött a taxi, beszálltunk.
-Csókolom taxisofőr bácsi!- kiabálta el magát Khalil, majd mindketten elkezdtünk röhögni.
-Elnézést miatta- mondtam a söfőrnek-  Eltudna minket vinni a Matters utca 38-ba?
-Persze hölgyem!

Ez Justin címe. Majd rájön, hogy engem nem lehet csak úgy kiröhögni és elhagyni.

Justin szemszöge:

 Már több mint 2 óra eltelt mióta otthagytam Anne-t. Figyeltem az ajtót, de nem láttam kijönni.
 Talán rá kellene néznem, eléggé furán viselkedett az este, lehet bevett valamit.

-Mindjárt jövök cica, addig maradj itt, jó?-mondtam a k.rvámnak, majd otthagytam és elintultam a szoba felé, ahol Anne-t hagytam.
 De ő nem volt sehol.



Új szereplő: Khalil Sharieff

13. rész

Anne szemszöge:

Csak néztem Justint és az idegen csajt, miközben az a konyhapulton ült és csókolgatták egymást. Nem akartam sírni de nem bírtam ki.
 -Justin te mégis mit csinálsz?- kérdeztem, miközben próbáltam kicsit elfordulni, hogy ne lássa, hogy sírok.
 -Én csak......nézd Anne, én megtudom magyarázni!-mondta a végét már kiabálva, mert én elindultam az ajtóhoz- ott akartam hagyni Justint, és elfelejteni, hogy egyátalán létezik. De sajnos utánnam futott.
 -Meg tudom magyarázni kicsim, csak kérlek hallgass meg! Kérlek!
 -Nem érdekel amit mondani akarsz, eléggé egyértelmű volt a helyzet. És az is elég egyértelmű, hogy tegnap csak kihasználtál. De mindegy én voltam a hülye, hogy elhittem, hogy te, te Justin Rain majd összejössz velem. Egy dolgot kérek tőled Justin, Felejtsd el hogy létezem!
 -De Anne....

Már ott is hagytam és elindultam a legközelebbi buszmegállóhoz, ami 1,5 km-re van. Remek. (ja és eközben végig sírtam-kicsit sem bámultak az emberek-de akkor ez érdekelt a legkevésbé)

Justin szemszöge:

-Ki volt ez?- kérdezte azthiszem Ally, vagy talán Kelly(mittomén), mikor visszaértem a házba.
-Semmi közöd hozzá.
-De látom, hogy ideges vagy-próbált közelebb jönni.
-Nem mindegy neked?
-Nem- próbált kedvesen mosolyogni, de nem igazán jött neki össze, csak egy béna műmosoly. Egyértelműen látszott, hogy csak arra vár, hogy megd.gjam. Nekem sem volt ellenemre, még ő is jobb, mint az a hisztis pi.csa.
 Közelebb mentem hozzám.
 -Mi lenne ha felmennénk a hálóba?-kérdeztem.
Már az ölembe is ugrott, a lábait  a hátam mögött összekulcsolta, és elkezdett csókolgatni. Ri.banc, de ebben a pillanatban nem érdekel, elindultam vele a hálóba.

Anne szemszöge:

 Már egy órája itthon vagyok. Amint hazaértem leültem a kanapéra és elkezdtem gondolkodni. Justinról. És még mindig itt ülök. Néha-néha újra zokogni kezdek, majd abbahagyom. Szánalmas vagyok, de ez van. Beleestem egy olyan srácba aki k.rvára semmibe vesz. Ez az én formám.
 De miért szeretek bele mindig olyanokba, akik csak kihasználnak? Nincs is olyan fiú a földön aki nem használna ki? Aki őszintén szeretne, csak engem?
 Vagy velem van a baj? Én nem vagyok olyan aki nekik kellene? Nem vagyok egy ribanc?

Hirtelen felpattantam és bementem a fürdőbe. A tükörben kezdtem elemezni magam.

 Mivel az utóbbi 2 órát szinte végig sírtam a szemem alatt óriás fekete folt volt a smink miatt, a hajam össze vissza állt, az arcom meggyötötrt volt. Úgy néztem ki mint egy halott. Úgy is éreztem magyam.
 Nem csoda, hogy Justinnak nem kellek. Kinek kellene egy ilyen csaj?
 Pár percig még néztem magam a tükörben, és elmondtam magam minféle nyomoréknak, amikor beugrott: Ha minden fiúnak egy ribanc kell, hát az leszek. Egy ribanc akibe Justin teljesen bele fog esni.

Küldtem Justinnaak egy SMS-t: Ha van egy kis eszed ma este a Ginner-ben leszel! :**

Elkezdtem készülődni az esti meglepetésre amit Justinnak szánok.

Justin szemszöge:

 Kaptam egy érdekes SMS-t Anne-től. Nem tudom mire készül, azt meg főleg nem, hogy miért pont a Ginner-ben. Az a club tele van kurvákkal meg droggal.
 De mindegy oda megyek, nehogy valami hülyeséget csináljon.

Anne szemszöge:

 Este 10, én a Ginner-ben, Justint pedig még nem láttam. Bár igaz, még csak 10 perce jöttem. De ennyi idő alatt már felfedeztem a helyet.

Anne ruhája, a szoknya levehető

 Tele van ribancokkal, de most már én is egy vagyok közülük. A club lényegében több részből áll. Van 2 sima táncolós rész, és egy amelyben táncrudak is vannak. Már meg van a tervem, csak Rain kell hozzá.
 Még 2x végigjártam a clubbot, mire megtaláltam Justint, és szerencsére pont a táncosrúdos részre tartott. Innentől egyszerű volt a dolgom, csak felpattantam a rúdra és elkezdtem táncolni.

 Ránéztem Justinra, aki szintén engem nézett. Először meglepetten, aztán......

 Nos visszatértem:)) Mint láthattátok a blog ezzel egy teljesen új fordulatot vett. Remélem tetszett. Komizzatok sokat!!<33

Nagyon Sajnálom

Először is nagyon sajnálom, hogy hónapok óta nem volt új rész.
Ennek 2 oka van:

• A suli- rengeteget kell/kellett tanulnom
• Nem volt ihletem( hu de bénán hangzik így) akkor inkább úgy írom, nem tudtam, hogyan folytassam a történetet. De szerencsére nemrég eszembe jutott egy nagyon  jó sztori a történet folytatásának.

  A blog folytatásának 1. részét a Nyári szünet ELSŐ hetében mindenképpen felrakom majd. A nyári szünetben pedig heti 2-3 vagy esetleg több rész is lesz. Attól függ mennyi időm lesz írni.
 Viszont nyári szünet Kezdetéig a blog sajnos SZÜNETEL. 
 Ezt nagyon sajnálom és remélem megértitek ( az tanulnom, kell hogy jó legyen a bizonyítvány) és a nyári szünetben is olvasni fogjátok a blogot. Mégegyszer bocsánat és köszönöm azoknak az olvasóknak, akik eddig is 1-2 hetente feljöttek megnézni a blogot!:)<3

 Addig is Pár infó, a történet folytatásáról: 

• Sokkal több rész lesz Justin Rain szemszögéből
• Új szereplők is belépnek a törénetbe
• Justinnak drog ügyei lesznek
• És Anne életében is történni fog egy dolog ( amit egyenlőre még nem árulok el) ami teljesen megváltoztatja majd az életét

Ui: Talán már láthattátok, hogy a blognak új címet is adtam (a régi amúgy sem nagyon kapcsolódott a történethez), és új desing-et is fog majd kapni:)

Mégegyszer sajnálom!!!:((

Különkiadás!:)

  Nos megszavaztátok, hogy legyen egy különkiadás rész. Igaz, hogy ma van bolondok napja, és ennek alkalmából viccest részt kellene kiraknom. De én egy jobb ötletet találtam ki, remélem tetszeni fog!:)

  [Mint már írtam, ez a rész nem kapcsolódik a blog jelenlegi és jövőbeli történetéhez sem, amit benne olvastok, Nem a blog folytatását vagy végét jelenti. (tehát nem biztos, hogy Anne és Justin 'kapcsolatának' ez lesz a vége)]

------------------------------------------------------------------

 Anne (22 éves) szemszöge: 

 -Anyu! Anyu!- szaladt be a szobába Elena.

-Mi a baj kicsim?- keltem fel rögtön.

-Éhes vagyok!- mondta a kislányom, aki egyébként 4 éves.

-Már most, hisz még csak reggel 6 van.

-Igen!

-És mit kérsz reggelire?-mosolyogtam rá.

-Tojásjántottát!

 Erre elnevettem magam.

-Akkor gyere és csináljuk meg!

-------------------------------------------------------------------

-Hány tojást kérsz Elena?

-Hájmat.

-Biztos, hogy megtudsz enni hármat?

-Igen, egy haspók vagyok, apa mondta!-mosolygott.- És azt is modta, hogy ma meg fog látogatni!

-Igen- sóhajtottam- és ezt mikor mondta?

-Amikor utoljára itt volt, neked nem is mondta, mami?

-Nem.-bár ez jellemző Justinra. Nekem semmit nem mond el, bár nem is várhatom el tőle, hisz már nem vagyunk együtt. Talán soha nem is voltunk, hisz amikor kiderült, hogy terhes vagyok azonnal lelépett, majd csak a szülés előtt 1 héttel tűnt fel megint. Akkor ígért fűt-fát, (hogy ő jó apa lesz, mindenben segít, soha nem hagy el...stb.) bár ebből csak egyet sikerült betartania: Jó apa lett, mert mindent megtesz a kislányáért.
  De visszatérve a történethez, Elena születése után 3 hónappal kiderült, hogy végig megcsalt és én szakítottam vele. Ő egy csomószor bizonyítani akarta, hogy "mennyire" szeret, ezért küldött virágot, ékszer és több márkás ruhát is, de ez alatt is többször megcsalt, szóval nem tudtam megbocsátani neki, sem bízni benne. De az igazat megvallva még mindig szeretem, és ő még mindig próbálkozik néha, úgy, hogy van egy barátnője.

-Anyu! Nem fog leégni az a tojás?- fordult felém a TV-től Elena.

-Ó! Tényleg- épp, hogy nem égettem le- csak elbambultam.

3 óra múlva

 Ding-Dong-Ding-Dong

-Anyu!!!!! Csengettek!-ordította Elena.

-Hallom kicsim!-kiabáltam neki vissza.

 Kinyitottam az ajtót, és kicsit sem lepődtem meg ki állt ott.

-Te mégis miért nem tudsz szólni, mielőtt idejössz?!- támadtam le rögtön Justint, aki az ajtóban állt egy nagy csokor rózsával a kezében.

-Először is neked is szia Anne! Másodszor tessék-adta oda a virágot- ezt neked vettem, remélem tetszik! És harmadszor láthatnám a tündérem?

-Ööm, szia, és kössz a virágot. Elena bent van a.......- nos igen, jól kitért a kérdésem elől, de ebben mindig is jó volt.

-Apuciiiiiiiiiiiiii!- futott az apjához és ugrott a nyakába- Sziaaaaaaaaaaaa!

-Szia kicsim!

-Gyere nézd velem a Barbie-t! Én is azt nézem és épp most.........-kezdett folyamatosan beszélni az apjának Elena ( még ezután 2 órával is csak mondta és mondta), ami persze érthető hisz nagyon szereti Justint és állandóan hiányolja, mert csak 1-2 hetente látja. 

------------------------------------------------------------------

-Mit csinálsz kicsim?- jött oda Justin hozzám a konyhába, miután Elena elaludt a kanapén.

-Ebédet. És nem vagyok a "kicsid".-mondtam flegmán.

-Na és hogy tetszik a virág?

-Szép. De miért is kaptam, ha van barátnőd?-néztem rá.

-Öm, inkább most hagyjuk a barátnőm. De mond, van programod estére?

-Vigyáznom kell a lányunkra, ezen kívül semmi.- néztem rá még mindig furán.

-Remek, anya tud vigyázni Elenára. Én pedig elviszlek valahová este, öltözz elegánsan! 8-ra itt vagyok! Most viszont mennem kell! Szia kicsim!- és már kint is volt az ajtón.

-De.......mivan..... Justin!- már nem hallotta.

---------------------------------------------------------------------

 Este 7:50 van, és elég nagy sietségben vagyok, mert még nincs egy órája, hogy egyáltalán eldöntöttem elmegyek Justinnal valahová (amikor elhívott teljesen biztos voltam, hogy nem megyek, minek? Van barátnője, és biztos vagyok benne, hogy tervez is valamit, hisz csak úgy nem hívna el egy olyan helyre, ahol'elegánsan kell öltöznöm. De mindegy is, a lények, hogy ahogyan teltek az órák, én elbizonytalanodtam, majd végül eldöntöttem, hogy megyek, mert még mindig szeretem.). Szóval a sminkem és a hajam gyorsan megcsináltam, most viszont fogalmam sincs, hogy melyik ruhámat kéne felvennem.
 Justin azt mondta elegánsan öltözzek. De ez mit jelent? Estélyi, koktél ruha, vagy épp csak azt akarta, hogy ne az itthon kinyúlt pólómat vegyem fel?
Egy csomó ruhát felpróbáltam:

 -Túl elegáns........-kezdtem magamban beszélve eldönteni, melyik ruha milyen.

 -Ez túl ribis......

-Ez szörnyű......

-Ez talán már túl egyszerű.......

-Túl alkalmi, vagy nem is tudom. De valahogy nem jó. Mi van, ha csak fagyizni visz? Nem mehetek fagyizni ilyen szép ruhában........

-Ez egészen tetszik..... de azért még felpróbálok párat..........

-Hát ez........ez, ez olyan mint egy pulyka- fintorogtam.

-Tényleg olyan mami!- szólalt meg mellettem Elena.- És mi lenne, ha ezt vennéd fel?- mutatott egy gyönyörű ruhát, ami egyszerűen.........tökéletes volt.

-Ez a ruha tökéletes kicsim! Köszönöm, imádlak!

Fel is próbáltam gyorsan és szerintem nagyon jól állt. :

  Épp időben lettem kész, mert mikorra felvettem a ruhát és megigazítottam a hajam és a sminkem csengettek.

-Nagyiiiiiiiiiii!- ugrott Pattie nyakába Elena, amikor épp lejöttem a lépcsőn.

Pattie Malette - Justin anyukája

-Sziasztok!-köszöntem neki.

-Szia Anne és Elena!- köszönt Pettie nekem és Elenának.- Nos szerintem ti Justinnal már indulhattok is, mi elleszünk Elenával. Igaz?-nézett Elenára, aki még mindig a karjaiban volt.

-Igen!!!!!!!!- és már el is tűntek a nappaliban.

-Gyönyörű vagy- mondta Justin aki eddig meg sem szólalt.

-Köszönöm-pirultam el.

-Mehetünk?- mosolygott. Valószínűleg észrevette, hogy elpirultam.

-Persze.

----------------------------------------------------------

 Justin egy gyönyörű étterembe hozott a tengerpartra.

 Tökéletes ruhát választottam, nagyon ilett a színe a tengerparthoz.
 Justinnal az asztalunk felé indultunk, és én elkezdtem gondolkodni. Miért hozott ide? Egyáltalán minek hívott el? Ez egy randi lenne? Nem tutira nem az, van barátnője. De akkor mégis miért én vagyok itt és miért nem a barátnője??

-Hogy tetszik?-kérdezte Juss, amikor már 2 perce csöndben voltam és gondolkodtam.

-Csodálatos, mindig el akartam jönni egy ilyen tengerparti étterembe, köszönöm , hogy elhoztál.- mosolyogtam.- Ömm..... nem igazán akarom elrontani a hangulatot, vagy ilyesmi, de miért is hoztál ide?

-Öm..-habozott egy kicsit- ezt a vacsi után akartam elmondani, de igazából.......mindegy.-láttam, hogy zavarban van, ilyenkor mindig lefelé néz- Ömm figyelj azért hívtalak el, mert szakítottunk Emily-vel és......ömm...- szóval én...... nem is tudom, van most valakid?

-Mi?- értetlenkedtem- tehát akkor tisztázzuk, te azért hívtál ide, mert szakítottál a barátnőddel és most én vagyok a pótlék?! Mert akkor én inkább megyek.- álltam fel.

-Várj- kapta el a csuklóm- kérlek ülj vissza- nézett a szemembe.

-Oké, de ebből nem tudod egy könnyen kimagyarázni magad- néztem rá dühösen.

-Szóval az van, hogy nem szakítottunk Emily-vel.

-Mi?- kezdtem egyre dühösebb lenni.

-Félreérted, szóval szakítottunk, csak nem mindkettőnk beleegyezésével. Szóval én dobtam ki, azért, mert........ szóval megcsalt. Rájöttem, hogy milyen idegesítő és szar érzés, ha valaki megcsal és arra is rájöttem, hogy ezt az érzést neked mindig át kellett élned, amikor megcsaltalak. Szóval azokért szeretnék bocsánatot kérni.

-Ahhoz egy vacsora nagyon kevés.

-Tudom és nem is csak emiatt hoztalak ide, hanem mert még mindig...........

-Elnézés, sikerült választani?- jött oda a pincér, ezzel félbeszakítva Justint, hát eléggé dühös lettem rá (pincérre).

-Mit szeretnél? - kérdezte tőlem Juss.

-Én a 6-osat.

-Én a 3-asat. Köszönjük.-adta oda Juss az étlapokat.

-Máris hozom.-azzal el is tűnt. Szerencsére.

-Szóval ott tartottunk, hogy miért is hoztál ide?-néztem Justinra.

-Igen, szóval- sóhajtott- Azért hoztalak ide, hogy bocsánatot kérjek, és mert még mindig- tartott egy kis szünetet- még mindig szeretlek. És szeretnék tőled egy második esélyt.

-Ez már nem a második lenne.-mondtam, miközben belül nagyon boldog voltam, hogy ő is így érez, de nem tudtam, hogy megbocsássak-e neki, hisz már sokszor eljátszotta a bizalmam.

-Tudom, akkor egy sokadik esélyt szeretnék kérni, amit most ki is használnék.- olyan volt, mintha könnybe lábad volna a szeme, de valószínűleg csak rosszul láttam.

-Nem tudom Juss, már annyi esélyt kaptál, nem tudom meg tudnék-e még bízni benned. Ezen még gondolkodnom kell.

-Oké.- majd majdnem elkezdett sírni (?), nem tudom még soha nem láttam ilyennek. Kétségbeesettnek tűnt. Rossz volt így látni.

-De- néztem a szemébe, nem azt mondtam, hogy nem, csak hogy át gondolom. De az igazat megvallva, még mindig mindig szeretlek, csak megbízni nem tudom, hogy meg tudnék-e benned. A bizalomnak ki kell alakulnia, ahhoz pedig idő kell.

-De akkor még van esélyem?

-Határozottan- mosolyogtam, és végre már ő is.

3 év múlva

  Justin és én 3 éve újra összejöttünk, és kevesebb, mint egy évvel utána össze is házasodtunk.

  Azóta már született egy kisfiunk aki most 1,5 éves, és teljesen olyan, mint Justin. Elena pedig már 7 éves, ő pedig rám hasonlít, legalább is ezt mondják.

 Pár éve, mikor Justinnal szakítottunk Elena születése után, azt hittem soha nem leszünk már együtt Jussal és, hogy Elenát egyedül kell majd felnevelnem, úgy, hogy senkim sem lesz. Ehelyett viszont egy tökéletes családom lett, akikért bármit megtennék..........

Boldogan éltek, amíg meg nem haltak...és bla-bla-bla:)

[Mint már írtam, ez a rész nem kapcsolódik a blog jelenlegi és jövőbeli történetéhez sem, amit benne olvastok, Nem a blog folytatását vagy végét jelenti. (tehát nem biztos, hogy Anne és Justin 'kapcsolatának' ez lesz a vége)]

Ui: Komizzatok sokan, hogy hogy tetszik a rész, a blog, vagy éppen milyen folytatást szeretnétek Justin és Anne "kapcsolatának"(ez a rész egy különkiadás volt és a történet ott folytatódik majd, ahol a 12. részben végetért.) vagy éppen építő kritikát uis elfogadok az írással, vagy a történettel kapcsolatban. Egyszóval komizzatok mindenről, ami a bloggal kapcsolatos.
 Változtattam a blog beállításain így már az is kommentelhet, akinek nincs Google+ fiókja.

12. rész

 Justinnal a kanapén ülünk. Épp egy horrorfilmet nézünk. Én szorosan hozzábújok, ő pedig átölel. Egyszerűen tökéletes pillanat.
 Nem igazán figyelem a filmet, inkább Jusst nézem, aki alig fél órája megcsókolt, most pedig átölel, talán ő is érez valamit irántam? Az a baj, hogy fogalmam sincs, az ilyenekben nem vagyok túl jó, rákérdezni pedig félek (nem tudom miért, pedig alapból nem szoktam semmin parázni).

-Az előzetesében az volt, hogy k.rva ijesztő, de ez elég béna.- szólalt meg Justin.

-Na ja

-Bár nem mintha te nagyon néznéd, már vagy 10 perce folyamatosan bámulsz.

-Ez nem is igaz-adtam a sértődöttet.

-Bébi! Ha legalább kevésbé feltűnően csináltad volna, talán hinnék is neked, de így......

-Na jó, beszéljünk másról. Mondjuk.....-kezdtem gondolkodni.

-Mondjuk beszéljünk a milánói makarónidról. Tudod nem vagyok egy nagy főzőtehetség, de az biztos, hogy nem kell ennyi ideig főzni a tésztát.

-Basszus a tészta!!!!!!!

 Na ez remek. Dicsekedni akartam Justinnak, hogy főzni is tudok, de ez nem igazán jött össze. A tészta teljesen szétfőtt. Pedig igazából tudok főzni, csak most valahogy megfelejtkeztem a tésztáról.

-Hát ezzel már nem tudok túl sok mindent kezdeni, max. nekiállni egy újnak.

-Akkor még mindig várni kell? Uhh, én inkább akkor rendelek valamit...

-Most komolyan miért nem tudod megvárni? Maximum 20 perc az egész!

-Talán, mert már több, mint egy órája várok erre a ki.aszott kajára várok, de még mindig nincs kész!

-Oké, akkor rendelj, de az enyém hamarabb kész lesz, mint az ideér.

-Mintha engem te érdekelnél.

 Justin végül kínait rendelt. Az én tésztám már 15 perce kész és én már majdnem meg is ettem, de ő még a kajára vár. Az ő baja.

-Tudod nem szívesen mondom, hogy én megmondtam......de én megmondtam.-mosolyogtam.

-Fogd már be!-mondta.

 Még 20 perc várakozás után csak megjött Juss kajája. Bár ő most is hozta a formáját, addig sértegette a futárlányt, amiért nem hozta időben a kajáját, hogy az már majdnem sírt.

-------------------------------------------------------------------------

-Tudod mire gondoltam csajszi?-kérdezte Juss miközben a TV-t kapcsolgattam.

-Na mire?

-Hogy elmehetnénk fürdeni.

-Együtt? Kösz inkább kihagyom.

-Nemár, ha te nem jössz hívok mást.

-Csak nyugodtan. De tényleg megmutathatnád a fürdőszobát, mert már szeretnék lezuhanyozni.

 Mielőtt Justin megmutatta a fürdőszobát, körbevezetett a házon( ami megjegyzem óriási, nem is csak 1-2 fürdőszoba van benne, hanem 5, úgyhogy választhattam). Persze Justin a körbevezetés alatt egy csomószor bepróbálkozott, de mindig leráztam, hisz még azt sem tudom, hogy járunk-e. De nem merek rákérdezni, mert félek, hogy kiderül félreértettem az egészet, és teljesen leégetem magam előtte.

-Csajszi, megtaláltam azt a horrorfilmet, ami miatt az egyik haverom egy hétig nem tudott aludni. Megnézzük?- mondta a magáét Juss az ajtó túloldalán

-Biztos jó ötlet olyan filmet nézni amitől valaki egy hétig nem tudott aludni?

-Ne már! Nyugi ott leszek melletted és átölellek, meg mondom, hogy ne félj, és a többi nyálas dolog.- mondta unott hangon.

-Oké.......


---------------------------------------------------------------------


-Van egy olyan érzésem, hogy én sem fogok mostanában aludni Justin- mondtam neki, miközben Juss átölelt( ahogy "megígérte") én pedig egy párnát tartottam a fejem előtt, hogy addig se lássam a filmet.

-Nem olyan ijesztő ez.- majd rám nézett- Minek az a párna?

-Hogy ne lássam a filmet!

-Na jó, most nézzük ezt vagy keressek még egy másikat.

-Inkább ne nézzünk ma már több horrorfilmet, amúgy is már elmúlt éjfél, inkább aludjunk.

-Már most? Én még ilyenkor szoktam elindulni partyzni.

-Felőlem mehetsz, csak mutass egy vendégszobát.- igaz Justin körbevezetett a házban, de olyan nagy, hogy teljesen elfelejtettem mi hol van.

-Inkább maradok. Amúgy egyszermár megmutattam mindent, de gyere.

-Te helyezd csak magad kényelembe, én elmegyek zuhanyozni.

 Kapcsolgattam a Tv-t, de nem benne semmi érdekes, úgyhogy inkább úgy döntöttem lefekszek aludni, amikor éreztem valaki bemászott mellém. Azonnal felkapcsoltam a lámpát.

-Justin! Te mégis mit keresel itt?

-Lezuhanyoztam és most lefeküdtem aludni. Nem értem mi a baj.

-Az, hogy az én ágyamban feküdtél le aludni!

-Nem bébi, ez az én ágyam, te itt csak vendég vagy.

-Akkor ez a te ágyad? És a te szobád?- Juss mindkét kérdésre bólintott.- Akkor én mégis mit keresek itt, miért nem egy vendégszobát mutattál?

-Spórolunk.

-Mi?!

-Spórolunk a villannyal, mert így csak egy szobában használjuk a lámpát és nem kettőben. Spórolunk a mosással, mert így nem kettő teljes ágyneműgarnitúrát, hanem csak egyet kell kimosni a takarítónőmnek. Spórolunk a .........

-Várj!- szakítottam félbe- Ezt a házat látva nem úgy nézel ki, mintha szükséged lenne a spórolásra.

-Hát most nincs is. De 20-30 év múlva, talán!

-Hát te nem vagy normális. Én tuti átmegyek egy vendégszobába.

-Van fogalmad, hogy hol vannak a vendégszobák, vagy, hogy vannak-e egyáltalán?

-Justin!

-Nemár, mindjárt ülve elalszol, most akarsz nekiállni keresni? Főleg a horrorfilm után? Tudod kitudja mik lehetnek a sötétben.-mosolygott.

-Oké, maradok- mert eszembe jutott a film- de ez a te oldalad,- mutattam arra ahol fekszik- ez pedig az enyém. És mindenki mard a saját oldalán. Főleg a kezed tartsd kordában Justin!

-Most ez komoly? Egy jóéjt puszit sem kapok?

-De, azt talán.-enyhültem meg.

Mosolyogva aludtam el...................

----------------------------------------------------------------------


 Reggel amikor felkeltem Juss már nem aludt mellettem. Biztos elment edzeni, vagy nem tudom. Este nagyon jó érzés volt, hogy mellette aludhattam el és most, hogy nincs itt rossz érzésem van. Talán hiányzik.
 Csak, hogy eltereljem a gondolataim Justinról ( Rain) bekapcsoltam a tévét és néztem a híreket. Épp Justin Bieber(!) legújabb számáról beszéltek.

                                 ( bocs, de annyira tetszik már a részlet is, hogy nem hagyhattam ki)

 Miután végignéztem  a híreket, lementem a konyhába, hogy csináljak valami kaját.
 De amint leértem rájöttem, hogy jobb lett volna, hogy ha a szobában maradok, Örökre.

-Justin?! Mégis mit csinálsz?- kérdeztem, miközben már sírtam.......

11. rész

 Tudom a 10. rész nagyon unalmas lett, úgyhogy korábban hoztam az új részt, remélem tetszeni fog.

-Biztos, hogy kínai kaját rendelünk, én utálom az indiait!- nyafogott Juss.

-Én meg a kínait utálom úgyhogy azt nem fogunk rendelni!-kezdtem én is.

 -Dehogynem, csak figyelj!- majd Justin elővette a telefonját és elkezdte beütni a kínai kajafutár számát.

 Nem tehettem mást, nem rendelhetett indiait, így a hátára ugrottam és próbáltam elvenni a telefonját. De ő sem hagyta magát és rádőlt a kanapéra, így én leestem a hátáról. Egyetlen szerencsém volt, hogy elejtette az Iphone-ját, így míg ő a földön fekve (közben legurult a kanapéról) röhögött én elvettem a telefonját, és pont akkor vették fel az kínaikajások.

 -Itt a Chaouo kína étterem es futárszolgáltat! Mit enni?- mondta egy vékony hangú nő, iszonyú vicces kínai akcentussal, amit képtelen voltam végighallgatni röhögés nélkül, de ezzel Juss sem volt másképp.

2-3 percig röhögtünk (már én is a földön fetrengtem), mire a nő újra megszólalt.

-Akarni rendel?

Ettől persze Juss és én is újra elkezdtünk röhögni, de én válaszoltam a nőnek.

-Csing csao, hívásunk a téves, mi indiait enni és rendelni! Csao!- Majd még jobban röhögtem.

-Héjj! Miért nem rendeltél?!

-Mert én nem szeretem a kínait. És ennyi erővel te is rendelhettél volna, csak elvoltál foglalva a röhögéseddel, ami megjegyzem olyan mint egy malacé.

-Igen!? A tied meg, mint egy delfiné!-adta a sértődöttet Juss.

-Hogy te milyen gyerekes vagy!

-Én vagyok a gyerekes?!  A te hibád, hogy nincs mit enniünk! És ha én nem annyi szénhidrátot és fehérjét eszek egy nap, amennyit kéne, akkor elcsesződik az egész edzéstervem. És ha elcsesződik az edzéstervem, akkor nem tudok úgy edzeni ahogy kéne, és ha ez megtörténik, akkor pár héten belül az izmaim is csökkennek, majd a végén elhízok és maghalok szívrohamban! És ha meghalok szívrohamban az a te lelkeden fog száradni!!!! Komolyan ezt akarod?

-Na jó, azért ennyire ne dramatizáld túl!- mondtam, miközben besétáltam a konyhába- majd én főzök valamit.

-Húú! akkor inkább meghalok szívrohamban!!!

-Kapd be!-mondtam röhögve és hozzávágtam egy narancsot.

-Nem fájt! Bi-bi-bííííííí!!!!

-Gyerekes vagy bibibíííííí!

 Justinnal nagy nehezen megegyeztünk, hogy mit is főzzek (elég nehéz volt, mert először nem is hitte el, hogy tudok főzni, majd mikorra meggyőztem, kiderült, hogy elég úriízlése van (kaviár nemtudom milyen pácban, kagyló stb.)
 Végül a milánió makarónban egyeztünk meg.


-----------------------------------------------------------------------

-Justin hagyd már abba a tapizást!

-De miért?- majd megint megfogta a fenekem.

-Ha mégegyszer ezt csinálod, komolyan megpofozlak! Vagy a fejedre borítom a makarónit!

-Oké, leállok.- mondta, miközben röhögött. De úgy tűnik, komolyan gondolta, mert leült egy székre a pult túloldalára.

-Amúgy anyudék hogy-hogy nincsenek itthon?- kezdtem témát, mert már 5 perce csöndben voltunk.

-Anyum meghalt még gyerekkoromban.-mondta tök nyugodtan, miközben bekapcsolta a laptopját.

-Oh, sajnálom.

-Nem baj- mondta mosolyogva. Nem ismertem nagyon, de abban biztos voltam, hogy ez egy kamu mosoly volt.

 Pár percig megint csöndbenvoltunk. Majd egyszercsak éreztem, hogy Justin hátulról átölel és letapizza a mellem.

-Justin mostmár komolyan megöllek!!- kiabáltam neki.

-Csak ha eltudsz kapni- mondta sunyin mosolyogva és már felfelé futott a lépcsőn. Én pedig utánna.......

 Próbáltam utólérni, de egyszerűen lehetetlen volt, így inkább kifeküdtem a kanapén.

-Mizu cica, kifáradtál?-ugrott rám, póló nélkül.

-Őszintén? Igen.

-Többet kéne sportolnod.

-Miért szerinted fogynom kéne?- kérdeztem teljesen őszintén, mert kiskoromban kövér voltam és néha még most sem tudom eldönteni, hogy most kövér vagyok-e vagy sem.

-Dehogy kéne fogynod. De tudod sportolni nem csak azért szokás, mert valaki fogyni akar.-nevetett- Miért gondolják mindig a nők, hogy bármit mondok, azt azért mondom, mert szerintem kövérek?!

-Szóval akkor nem kéne fogynom?

-Nem. Te így vagy gyönyörű.

Nagyon jól esett, hogy ezt mondta, és az is, hogy így átölel. És ahogyan a barna szemeivel a szemembe néz, na meg az izmai....... Egyszerűen beleszerettem.

-Köszönöm- mondtam miközben, Juss még mindig a szemembe nézett. Majd lassan ajkai elkezdtek az enyémek felé közeledni. Megcsókolt.

 Justin nagyon jól csókol, ennél többet nem tudok mondani.......

10. rész

  Elérkeztünk a blog 10. részéhez,  amelyet( mármint a blogot) kb. 3 hónapja kezdtem el írni. Ez alatt a 3 hónap alatt több, mint 3200 látogatója volt az oldalon, aminek én nagyon örülök és köszönöm, hogy ennyien megnéztétek.

 Őszintén, nem is gondoltam, hogy a blogban eljutok a 10. részhez, mivel ez az első blogom, és amikor elkezdtem írni azt hittem, hogy senki nem fogja majd olvasni, és emiatt 1-2 hét után majd abbahagyom az írását. De szerencsére nem így lett!

 De nem is írok többet erről, a lényeg, hogy szeretném megköszönni mindenkinek, aki olvassa a blogot!:)<3

  Beültem Justin kocsijába és elkezdtem zokogni. Egyszerűen nem bírtam már visszatartani a sírást, Jess szavai nagyon megbántottak és a viselkedése is. Valamilyen szinten én is hibás vagyok, hogy idáig jutott Jessica. Ha hamarabb észrevettem volna, hogy ennyire nincs jól lelkileg, vagy megakadályoztam volna, hogy összejöjjön Justinnal, akkor nem omlott volna össze. Én Is Hibás Vagyok.

  -Anne!? Ne sírj!- kezdett nyugtatni Justin.-miatta ne.

 -Hogy mondhatod, hogy ne sírja miatta, a legjobb barátnőm volt és most teljesen összeomlott! És utál engem, mindig is utált és én észre sem vettem?!

 -Ez hülyeség, nem utált téged és most sem utál, csak meg akart bántani téged. De nem téged utál, hanem engem ebben biztos lehetsz.

 -Szerelmes beléd, hogy utálna?!

 

Ekkor Justin mondani akart valamit, de egy sziránázó mentőautó megállt Jessék háza előtt.

-Úristen! Ezek biztos Jessért jöttek!- kezdtem el még jobban sírni.

-Igen, valószínű.

-De miért? Rosszul lett, vagy...

-Nem lett rosszul, csak valószínűleg még mindig őrjöng és beviszik a pszihiátriára.-vágott a szavamba Justin.

-Valószínűleg.

 És már hozták is a mentősök Jessicát, aki fura, de nem őrjöngött, hanem nyugott volt és inkább álmosnak tűnt.

-De hisz teljesen nyugott, akkor minek mentő?

-Csak azért nyugott, mert benyugtatózták. Lehet neked is az kéne......

 Hát igen. Mióta kijöttünk az ajtón(kb. 15 prce) én folyamatosan csak zokogok.

-Mit csináljak, ha aggódom érte? Én is hibás vagyok, hogy ez történt vele és...

-Várj! Te miért lennél hibás? Nem vagy hibás emiatt! Hallod? Ne hibáztasd magad, az ő hülyesége miatt!- nézett szemembe Juss gyönyörű barna szemeivel.

-Oké- mondtam, miközben majdnem elájultam, azok a szemek... Azt hiszem tényleg belezúgtam.

-De indulhatunk végre, mert már eléggé kell pisilnem-mondta.

-Persze-nevettem. Juss valahogy még ilyenkor is meg tud nevettetni, amikor ennyire aggódom Jess miatt.

Justin háza/ Kb. éjszaka 11:00

 Justin egy gyönyörű ház előtt állt meg. 

-Hol vagyunk?- kérdeztem Jusst.

-Nálam.

-Wow. Ez a te házad? Gyönyörű szép.

-Kösz.

-De miért ide hoztál? Miért nem vittél haza?

-Nos, egyrészt, mert foggalmam sincs, hogy hol laksz, másrészt nem lett volna kedvem furikázni. Talán baj, hogy itt kel töltened, az imént gyönyörűnek nevezett házamban egy estét?- nézett rám azzal a jellegzetes mosolyával.

-Rendben maradok.

-Remek. 

 Mikor beértünk a házba rájöttem, hogy belül mégszebb, mint kint.

Tudom kicsit unalmas rész lett, de megígérem, hogy a következő izgalmasabb lesz és lesz benne egy új fordulat!:)

9.rész

 Tudom rengeteget késtem a résszel. De nagyon sokat kell tanulnom. De most meghoztam!
Viszont elég szomorú voltam, mert az előző részhez egyetlen komment sem érkezett. És nem tudom, hogy miért, nem tetszenek a blog mostani fordulatai, vagy miért?
Lécci írjatok kommentet, hogy mi a baj a történettel, vagy, hogy épp tetszik ( ma van a szülinapom, és nagyon jó ajándék lenne, ha írnátok pár kommentet) köszönöm:))

Justin épp most parkolt le Jess-ék háza előtt. Az út alatt egyre jobban elkezdtem izgulni, és erről még Justin folyamatos dumája a kocsijáról sem tudta elvonni a figyelmem, de mit ne mondjak elég jó autója van.

  Justinnal lassan sétálunk a ház felé. Mármint ő elől én pedig mögötte. Justin kicsit sem izgult, nem is igazán érdekelte a dolog, inkább csak minél előbb túl akart lenni rajta. Én viszont ellenben aggódtam Jessicáért, mert ha tényleg terhes, akkor Justin biztos nem fog neki segíteni, ha viszont csak bekamuzta az egészet, akkor nagy gondok vannak vele.
 Jessica anyukája, Marie nyitott ajtót:

 -Sziasztok!-köszönt.

-Szia Marie! Beszélhetnénk Jessicával?-kérdeztem.

-Nos, nincs túl jól, egész nap csak sír, gondolom ezzel te is tisztában vagy. De van egy olyan érzésem, hogy ennek a fiúnak- nézett Justinra- köze van Jessica hangulatához.

  Szóval Marie nem tudja, hogy Jessica terhes, (már ha tényleg az), bár soha nem volt valami jó viszonyban az anyukájával, úgyhogy nem csodálom, hogy nem mondta el. De ne értsetek félre, nem utálják egymást, csak nincs meg az a tipikus anya-lánya kapcsolat köztük.

-Marie, mi mindketten csak a barátai vagyunk Jessnek, és csak azért jöttünk, hogy felvidítsuk.- kamuztam.

-Rendben, gyertek nyugodtan, remélem fel tudjátok vidítani, mert már nagyon aggódom érte.

-Amúgy Justin vagyok, Hali!-mondta Justin, miközben eljött Marie mellett. Hát Marie elég fura fejet vágott, nem hinném, hogy túl szimpi lenne neki Justin.

 Justinnal elindultunk fel a lépcsőn Jess szobája felé. Amikor benyitottunk eléggé meglepődtünk.
 Jess egy fiúval smárolt az ágyán és kicsit sem tűnt szomorúnak.

 -Khmm

 -Ti mit kerestek itt?- kérdezte Jessica miközben a "fiúját" lelökte magáról.

 -Mi azért jöttünk, hogy megbeszéljük ezt az egész terhesség dolgot, mert már nem tudtam elviselni, hogy egész nap csak sírsz a szobában. De úgy tűnik csak kamu volt.-mondtam.

 -Mint, ahogy a terhesség is- szólalt meg Justin.

 -Várj most akkor te terhes vagy, vagy mégsem vagy mi?-értetlenkedett Jess fiúja.

 -Kislányom te terhes vagy?- lépett be az ajtón Marie, aggódva.

Most kicsit sajnáltam Jessicát, hogy így sarokba szorítottuk, de így legalább biztos nem fog tovább kamuzni.

-Szóval?- kérdezte Justin, miután Jess 2 perc után sem szólalt meg.- Nem érek rá egész nap.

-Oké! Hazudtam!- kezdett el ordítani és sírni Jessica- De ez az egész a te hibát volt- esett neki Justinnak.

(A szöveggel ne foglalkozzatok)

 -Ha te nem csaltál volna meg mindenkivel, akkor nem találtam volna ki ezt az egészet. Csak azért csináltam, hogy magam mellett tudhassalak. Mert te az enyém vagy Justin, csak az enyém!- ordította Jess.

 -Jessica?!- szólt rá(?) Marie.

- Mi az? Mivan anya? Most hirtelen érdekel mivan velem? Az elmúlt 17 évben soha nem kérdeztél rá mivan vele. Hogy minden rendben van-e. Most miért érdekel. Csak maradj ku.ssban, mint ahogy mindig is!

 Kezdtem kicsit megijedni Jessicától, még soha nem láttam ilyennek. Potosan úgy viselkedett, mint egy őrült.

 -És te?- nézett rám- azt hiszed olyan tökéletes vagy. Hogy jobb vagy nálam? Semmivel nem vagy jobb. Csak egy kis r.ibanc vagy és az is maradsz! Sokkal jobb vagyok nálad, te szerencsétlen!

-Nyugodj már le!- ordította már Jusin is.

-Te csak engem ne nyugtass! Megaláztál, megcsaltál! A te hibád az egész!- és majdnem nekiment Justinnak, éppen csak Jess fiúja letudta fogni őt.

(  a szöveggel szintén ne foglalkozzatok)

- Ti inkább most lépjetek le!- ordította túl Jesst ( aki még mindig őrjöngött) a fiú.

- Nyugi amúgy sem akartam maradni- röhögött (???) Justin.

 Én gondolkodtam, hogy menjek-e vagy maradjak és mondjak vagy csináljak valamit Jessicával, ami megnyugtatja, de inkább úgy döntöttem megyek. Mert komolyan megijedtem Jessicától, soha nem láttam még ilyennek, nem is tudtam, hogy van egy ilyen oldala. Vagy ennyire megváltozott pár hónap alatt? Nem tudom mi van vele, de igaza volt Justinnak, tényleg jó lenne, ha meglátogatna egy pszichiátert.
 Majd Justin után mentem, aki idő közben már a kocsiban ült, de szerencsére megvárt.