[Mint már írtam, ez a rész nem kapcsolódik a blog jelenlegi és jövőbeli történetéhez sem, amit benne olvastok, Nem a blog folytatását vagy végét jelenti. (tehát nem biztos, hogy Anne és Justin 'kapcsolatának' ez lesz a vége)]
------------------------------------------------------------------
Anne (22 éves) szemszöge:
-Mi a baj kicsim?- keltem fel rögtön.
-Éhes vagyok!- mondta a kislányom, aki egyébként 4 éves.
-Már most, hisz még csak reggel 6 van.
-Igen!
-És mit kérsz reggelire?-mosolyogtam rá.
-Tojásjántottát!
Erre elnevettem magam.
-Akkor gyere és csináljuk meg!
-------------------------------------------------------------------
-Hány tojást kérsz Elena?
-Hájmat.
-Biztos, hogy megtudsz enni hármat?
-Igen, egy haspók vagyok, apa mondta!-mosolygott.- És azt is modta, hogy ma meg fog látogatni!
-Igen- sóhajtottam- és ezt mikor mondta?
-Amikor utoljára itt volt, neked nem is mondta, mami?
-Nem.-bár ez jellemző Justinra. Nekem semmit nem mond el, bár nem is várhatom el tőle, hisz már nem vagyunk együtt. Talán soha nem is voltunk, hisz amikor kiderült, hogy terhes vagyok azonnal lelépett, majd csak a szülés előtt 1 héttel tűnt fel megint. Akkor ígért fűt-fát, (hogy ő jó apa lesz, mindenben segít, soha nem hagy el...stb.) bár ebből csak egyet sikerült betartania: Jó apa lett, mert mindent megtesz a kislányáért.
De visszatérve a történethez, Elena születése után 3 hónappal kiderült, hogy végig megcsalt és én szakítottam vele. Ő egy csomószor bizonyítani akarta, hogy "mennyire" szeret, ezért küldött virágot, ékszer és több márkás ruhát is, de ez alatt is többször megcsalt, szóval nem tudtam megbocsátani neki, sem bízni benne. De az igazat megvallva még mindig szeretem, és ő még mindig próbálkozik néha, úgy, hogy van egy barátnője.
-Anyu! Nem fog leégni az a tojás?- fordult felém a TV-től Elena.
-Ó! Tényleg- épp, hogy nem égettem le- csak elbambultam.
3 óra múlva
Ding-Dong-Ding-Dong
-Anyu!!!!! Csengettek!-ordította Elena.
-Hallom kicsim!-kiabáltam neki vissza.
Kinyitottam az ajtót, és kicsit sem lepődtem meg ki állt ott.
-Te mégis miért nem tudsz szólni, mielőtt idejössz?!- támadtam le rögtön Justint, aki az ajtóban állt egy nagy csokor rózsával a kezében.
-Először is neked is szia Anne! Másodszor tessék-adta oda a virágot- ezt neked vettem, remélem tetszik! És harmadszor láthatnám a tündérem?
-Ööm, szia, és kössz a virágot. Elena bent van a.......- nos igen, jól kitért a kérdésem elől, de ebben mindig is jó volt.
-Apuciiiiiiiiiiiiii!- futott az apjához és ugrott a nyakába- Sziaaaaaaaaaaaa!
-Szia kicsim!
-Gyere nézd velem a Barbie-t! Én is azt nézem és épp most.........-kezdett folyamatosan beszélni az apjának Elena ( még ezután 2 órával is csak mondta és mondta), ami persze érthető hisz nagyon szereti Justint és állandóan hiányolja, mert csak 1-2 hetente látja.
------------------------------------------------------------------
-Mit csinálsz kicsim?- jött oda Justin hozzám a konyhába, miután Elena elaludt a kanapén.
-Ebédet. És nem vagyok a "kicsid".-mondtam flegmán.
-Na és hogy tetszik a virág?
-Szép. De miért is kaptam, ha van barátnőd?-néztem rá.
-Öm, inkább most hagyjuk a barátnőm. De mond, van programod estére?
-Vigyáznom kell a lányunkra, ezen kívül semmi.- néztem rá még mindig furán.
-Remek, anya tud vigyázni Elenára. Én pedig elviszlek valahová este, öltözz elegánsan! 8-ra itt vagyok! Most viszont mennem kell! Szia kicsim!- és már kint is volt az ajtón.
-De.......mivan..... Justin!- már nem hallotta.
---------------------------------------------------------------------
Este 7:50 van, és elég nagy sietségben vagyok, mert még nincs egy órája, hogy egyáltalán eldöntöttem elmegyek Justinnal valahová (amikor elhívott teljesen biztos voltam, hogy nem megyek, minek? Van barátnője, és biztos vagyok benne, hogy tervez is valamit, hisz csak úgy nem hívna el egy olyan helyre, ahol'elegánsan kell öltöznöm. De mindegy is, a lények, hogy ahogyan teltek az órák, én elbizonytalanodtam, majd végül eldöntöttem, hogy megyek, mert még mindig szeretem.). Szóval a sminkem és a hajam gyorsan megcsináltam, most viszont fogalmam sincs, hogy melyik ruhámat kéne felvennem.
Justin azt mondta elegánsan öltözzek. De ez mit jelent? Estélyi, koktél ruha, vagy épp csak azt akarta, hogy ne az itthon kinyúlt pólómat vegyem fel?
Egy csomó ruhát felpróbáltam:
-Túl elegáns........-kezdtem magamban beszélve eldönteni, melyik ruha milyen.
-Ez túl ribis......
-Ez szörnyű......
-Ez talán már túl egyszerű.......
-Túl alkalmi, vagy nem is tudom. De valahogy nem jó. Mi van, ha csak fagyizni visz? Nem mehetek fagyizni ilyen szép ruhában........
-Ez egészen tetszik..... de azért még felpróbálok párat..........
-Hát ez........ez, ez olyan mint egy pulyka- fintorogtam.
-Tényleg olyan mami!- szólalt meg mellettem Elena.- És mi lenne, ha ezt vennéd fel?- mutatott egy gyönyörű ruhát, ami egyszerűen.........tökéletes volt.
-Ez a ruha tökéletes kicsim! Köszönöm, imádlak!
Fel is próbáltam gyorsan és szerintem nagyon jól állt. :
Épp időben lettem kész, mert mikorra felvettem a ruhát és megigazítottam a hajam és a sminkem csengettek.
-Nagyiiiiiiiiiii!- ugrott Pattie nyakába Elena, amikor épp lejöttem a lépcsőn.
-Sziasztok!-köszöntem neki.
-Szia Anne és Elena!- köszönt Pettie nekem és Elenának.- Nos szerintem ti Justinnal már indulhattok is, mi elleszünk Elenával. Igaz?-nézett Elenára, aki még mindig a karjaiban volt.
-Igen!!!!!!!!- és már el is tűntek a nappaliban.
-Gyönyörű vagy- mondta Justin aki eddig meg sem szólalt.
-Köszönöm-pirultam el.
-Mehetünk?- mosolygott. Valószínűleg észrevette, hogy elpirultam.
-Persze.
----------------------------------------------------------
Justin egy gyönyörű étterembe hozott a tengerpartra.
Tökéletes ruhát választottam, nagyon ilett a színe a tengerparthoz.
Justinnal az asztalunk felé indultunk, és én elkezdtem gondolkodni. Miért hozott ide? Egyáltalán minek hívott el? Ez egy randi lenne? Nem tutira nem az, van barátnője. De akkor mégis miért én vagyok itt és miért nem a barátnője??
-Hogy tetszik?-kérdezte Juss, amikor már 2 perce csöndben voltam és gondolkodtam.
-Csodálatos, mindig el akartam jönni egy ilyen tengerparti étterembe, köszönöm , hogy elhoztál.- mosolyogtam.- Ömm..... nem igazán akarom elrontani a hangulatot, vagy ilyesmi, de miért is hoztál ide?
-Öm..-habozott egy kicsit- ezt a vacsi után akartam elmondani, de igazából.......mindegy.-láttam, hogy zavarban van, ilyenkor mindig lefelé néz- Ömm figyelj azért hívtalak el, mert szakítottunk Emily-vel és......ömm...- szóval én...... nem is tudom, van most valakid?
-Mi?- értetlenkedtem- tehát akkor tisztázzuk, te azért hívtál ide, mert szakítottál a barátnőddel és most én vagyok a pótlék?! Mert akkor én inkább megyek.- álltam fel.
-Várj- kapta el a csuklóm- kérlek ülj vissza- nézett a szemembe.
-Oké, de ebből nem tudod egy könnyen kimagyarázni magad- néztem rá dühösen.
-Szóval az van, hogy nem szakítottunk Emily-vel.
-Mi?- kezdtem egyre dühösebb lenni.
-Félreérted, szóval szakítottunk, csak nem mindkettőnk beleegyezésével. Szóval én dobtam ki, azért, mert........ szóval megcsalt. Rájöttem, hogy milyen idegesítő és szar érzés, ha valaki megcsal és arra is rájöttem, hogy ezt az érzést neked mindig át kellett élned, amikor megcsaltalak. Szóval azokért szeretnék bocsánatot kérni.
-Ahhoz egy vacsora nagyon kevés.
-Tudom és nem is csak emiatt hoztalak ide, hanem mert még mindig...........
-Elnézés, sikerült választani?- jött oda a pincér, ezzel félbeszakítva Justint, hát eléggé dühös lettem rá (pincérre).
-Mit szeretnél? - kérdezte tőlem Juss.
-Én a 6-osat.
-Én a 3-asat. Köszönjük.-adta oda Juss az étlapokat.
-Máris hozom.-azzal el is tűnt. Szerencsére.
-Szóval ott tartottunk, hogy miért is hoztál ide?-néztem Justinra.
-Igen, szóval- sóhajtott- Azért hoztalak ide, hogy bocsánatot kérjek, és mert még mindig- tartott egy kis szünetet- még mindig szeretlek. És szeretnék tőled egy második esélyt.
-Ez már nem a második lenne.-mondtam, miközben belül nagyon boldog voltam, hogy ő is így érez, de nem tudtam, hogy megbocsássak-e neki, hisz már sokszor eljátszotta a bizalmam.
-Tudom, akkor egy sokadik esélyt szeretnék kérni, amit most ki is használnék.- olyan volt, mintha könnybe lábad volna a szeme, de valószínűleg csak rosszul láttam.
-Nem tudom Juss, már annyi esélyt kaptál, nem tudom meg tudnék-e még bízni benned. Ezen még gondolkodnom kell.
-Oké.- majd majdnem elkezdett sírni (?), nem tudom még soha nem láttam ilyennek. Kétségbeesettnek tűnt. Rossz volt így látni.
-De- néztem a szemébe, nem azt mondtam, hogy nem, csak hogy át gondolom. De az igazat megvallva, még mindig mindig szeretlek, csak megbízni nem tudom, hogy meg tudnék-e benned. A bizalomnak ki kell alakulnia, ahhoz pedig idő kell.
-De akkor még van esélyem?
Justin azt mondta elegánsan öltözzek. De ez mit jelent? Estélyi, koktél ruha, vagy épp csak azt akarta, hogy ne az itthon kinyúlt pólómat vegyem fel?
Egy csomó ruhát felpróbáltam:
-Tényleg olyan mami!- szólalt meg mellettem Elena.- És mi lenne, ha ezt vennéd fel?- mutatott egy gyönyörű ruhát, ami egyszerűen.........tökéletes volt.
-Ez a ruha tökéletes kicsim! Köszönöm, imádlak!
Fel is próbáltam gyorsan és szerintem nagyon jól állt. :
-Nagyiiiiiiiiiii!- ugrott Pattie nyakába Elena, amikor épp lejöttem a lépcsőn.
 |
| Pattie Malette - Justin anyukája |
-Sziasztok!-köszöntem neki.
-Szia Anne és Elena!- köszönt Pettie nekem és Elenának.- Nos szerintem ti Justinnal már indulhattok is, mi elleszünk Elenával. Igaz?-nézett Elenára, aki még mindig a karjaiban volt.
-Igen!!!!!!!!- és már el is tűntek a nappaliban.
-Gyönyörű vagy- mondta Justin aki eddig meg sem szólalt.
-Köszönöm-pirultam el.
-Mehetünk?- mosolygott. Valószínűleg észrevette, hogy elpirultam.
-Persze.
----------------------------------------------------------
Justin egy gyönyörű étterembe hozott a tengerpartra.
Tökéletes ruhát választottam, nagyon ilett a színe a tengerparthoz.
Justinnal az asztalunk felé indultunk, és én elkezdtem gondolkodni. Miért hozott ide? Egyáltalán minek hívott el? Ez egy randi lenne? Nem tutira nem az, van barátnője. De akkor mégis miért én vagyok itt és miért nem a barátnője??
-Hogy tetszik?-kérdezte Juss, amikor már 2 perce csöndben voltam és gondolkodtam.
-Csodálatos, mindig el akartam jönni egy ilyen tengerparti étterembe, köszönöm , hogy elhoztál.- mosolyogtam.- Ömm..... nem igazán akarom elrontani a hangulatot, vagy ilyesmi, de miért is hoztál ide?
-Öm..-habozott egy kicsit- ezt a vacsi után akartam elmondani, de igazából.......mindegy.-láttam, hogy zavarban van, ilyenkor mindig lefelé néz- Ömm figyelj azért hívtalak el, mert szakítottunk Emily-vel és......ömm...- szóval én...... nem is tudom, van most valakid?
-Mi?- értetlenkedtem- tehát akkor tisztázzuk, te azért hívtál ide, mert szakítottál a barátnőddel és most én vagyok a pótlék?! Mert akkor én inkább megyek.- álltam fel.
-Várj- kapta el a csuklóm- kérlek ülj vissza- nézett a szemembe.
-Oké, de ebből nem tudod egy könnyen kimagyarázni magad- néztem rá dühösen.
-Szóval az van, hogy nem szakítottunk Emily-vel.
-Mi?- kezdtem egyre dühösebb lenni.
-Félreérted, szóval szakítottunk, csak nem mindkettőnk beleegyezésével. Szóval én dobtam ki, azért, mert........ szóval megcsalt. Rájöttem, hogy milyen idegesítő és szar érzés, ha valaki megcsal és arra is rájöttem, hogy ezt az érzést neked mindig át kellett élned, amikor megcsaltalak. Szóval azokért szeretnék bocsánatot kérni.
-Ahhoz egy vacsora nagyon kevés.
-Tudom és nem is csak emiatt hoztalak ide, hanem mert még mindig...........
-Elnézés, sikerült választani?- jött oda a pincér, ezzel félbeszakítva Justint, hát eléggé dühös lettem rá (pincérre).
-Mit szeretnél? - kérdezte tőlem Juss.
-Én a 6-osat.
-Én a 3-asat. Köszönjük.-adta oda Juss az étlapokat.
-Máris hozom.-azzal el is tűnt. Szerencsére.
-Szóval ott tartottunk, hogy miért is hoztál ide?-néztem Justinra.
-Igen, szóval- sóhajtott- Azért hoztalak ide, hogy bocsánatot kérjek, és mert még mindig- tartott egy kis szünetet- még mindig szeretlek. És szeretnék tőled egy második esélyt.
-Ez már nem a második lenne.-mondtam, miközben belül nagyon boldog voltam, hogy ő is így érez, de nem tudtam, hogy megbocsássak-e neki, hisz már sokszor eljátszotta a bizalmam.
-Tudom, akkor egy sokadik esélyt szeretnék kérni, amit most ki is használnék.- olyan volt, mintha könnybe lábad volna a szeme, de valószínűleg csak rosszul láttam.
-Nem tudom Juss, már annyi esélyt kaptál, nem tudom meg tudnék-e még bízni benned. Ezen még gondolkodnom kell.
-Oké.- majd majdnem elkezdett sírni (?), nem tudom még soha nem láttam ilyennek. Kétségbeesettnek tűnt. Rossz volt így látni.
-De- néztem a szemébe, nem azt mondtam, hogy nem, csak hogy át gondolom. De az igazat megvallva, még mindig mindig szeretlek, csak megbízni nem tudom, hogy meg tudnék-e benned. A bizalomnak ki kell alakulnia, ahhoz pedig idő kell.
-De akkor még van esélyem?
-Határozottan- mosolyogtam, és végre már ő is.
3 év múlva
Justin és én 3 éve újra összejöttünk, és kevesebb, mint egy évvel utána össze is házasodtunk.
Azóta már született egy kisfiunk aki most 1,5 éves, és teljesen olyan, mint Justin. Elena pedig már 7 éves, ő pedig rám hasonlít, legalább is ezt mondják.
Pár éve, mikor Justinnal szakítottunk Elena születése után, azt hittem soha nem leszünk már együtt Jussal és, hogy Elenát egyedül kell majd felnevelnem, úgy, hogy senkim sem lesz. Ehelyett viszont egy tökéletes családom lett, akikért bármit megtennék..........
 |
| Boldogan éltek, amíg meg nem haltak...és bla-bla-bla:) |
[Mint már írtam, ez a rész nem kapcsolódik a blog jelenlegi és jövőbeli történetéhez sem, amit benne olvastok, Nem a blog folytatását vagy végét jelenti. (tehát nem biztos, hogy Anne és Justin 'kapcsolatának' ez lesz a vége)]
Ui: Komizzatok sokan, hogy hogy tetszik a rész, a blog, vagy éppen milyen folytatást szeretnétek Justin és Anne "kapcsolatának"(ez a rész egy különkiadás volt és a történet ott folytatódik majd, ahol a 12. részben végetért.) vagy éppen építő kritikát uis elfogadok az írással, vagy a történettel kapcsolatban. Egyszóval komizzatok mindenről, ami a bloggal kapcsolatos.
Változtattam a blog beállításain így már az is kommentelhet, akinek nincs Google+ fiókja.
Ui: Komizzatok sokan, hogy hogy tetszik a rész, a blog, vagy éppen milyen folytatást szeretnétek Justin és Anne "kapcsolatának"(ez a rész egy különkiadás volt és a történet ott folytatódik majd, ahol a 12. részben végetért.) vagy éppen építő kritikát uis elfogadok az írással, vagy a történettel kapcsolatban. Egyszóval komizzatok mindenről, ami a bloggal kapcsolatos.
Változtattam a blog beállításain így már az is kommentelhet, akinek nincs Google+ fiókja.
nagyon jóó :) !!
VálaszTörlés