Őszintén, nem is gondoltam, hogy a blogban eljutok a 10. részhez, mivel ez az első blogom, és amikor elkezdtem írni azt hittem, hogy senki nem fogja majd olvasni, és emiatt 1-2 hét után majd abbahagyom az írását. De szerencsére nem így lett!
De nem is írok többet erről, a lényeg, hogy szeretném megköszönni mindenkinek, aki olvassa a blogot!:)<3
Beültem Justin kocsijába és elkezdtem zokogni. Egyszerűen nem bírtam már visszatartani a sírást, Jess szavai nagyon megbántottak és a viselkedése is. Valamilyen szinten én is hibás vagyok, hogy idáig jutott Jessica. Ha hamarabb észrevettem volna, hogy ennyire nincs jól lelkileg, vagy megakadályoztam volna, hogy összejöjjön Justinnal, akkor nem omlott volna össze. Én Is Hibás Vagyok.
-Anne!? Ne sírj!- kezdett nyugtatni Justin.-miatta ne.
-Hogy mondhatod, hogy ne sírja miatta, a legjobb barátnőm volt és most teljesen összeomlott! És utál engem, mindig is utált és én észre sem vettem?!
-Ez hülyeség, nem utált téged és most sem utál, csak meg akart bántani téged. De nem téged utál, hanem engem ebben biztos lehetsz.
-Szerelmes beléd, hogy utálna?!
Ekkor Justin mondani akart valamit, de egy sziránázó mentőautó megállt Jessék háza előtt.
-Úristen! Ezek biztos Jessért jöttek!- kezdtem el még jobban sírni.
-Igen, valószínű.
-De miért? Rosszul lett, vagy...
-Nem lett rosszul, csak valószínűleg még mindig őrjöng és beviszik a pszihiátriára.-vágott a szavamba Justin.
-Valószínűleg.
És már hozták is a mentősök Jessicát, aki fura, de nem őrjöngött, hanem nyugott volt és inkább álmosnak tűnt.
-De hisz teljesen nyugott, akkor minek mentő?
-Csak azért nyugott, mert benyugtatózták. Lehet neked is az kéne......
Hát igen. Mióta kijöttünk az ajtón(kb. 15 prce) én folyamatosan csak zokogok.
-Mit csináljak, ha aggódom érte? Én is hibás vagyok, hogy ez történt vele és...
-Várj! Te miért lennél hibás? Nem vagy hibás emiatt! Hallod? Ne hibáztasd magad, az ő hülyesége miatt!- nézett szemembe Juss gyönyörű barna szemeivel.
-Oké- mondtam, miközben majdnem elájultam, azok a szemek... Azt hiszem tényleg belezúgtam.
-De indulhatunk végre, mert már eléggé kell pisilnem-mondta.
-Persze-nevettem. Juss valahogy még ilyenkor is meg tud nevettetni, amikor ennyire aggódom Jess miatt.
Justin háza/ Kb. éjszaka 11:00
Justin egy gyönyörű ház előtt állt meg.
-Hol vagyunk?- kérdeztem Jusst.
-Nálam.
-Wow. Ez a te házad? Gyönyörű szép.
-Kösz.
-De miért ide hoztál? Miért nem vittél haza?
-Nos, egyrészt, mert foggalmam sincs, hogy hol laksz, másrészt nem lett volna kedvem furikázni. Talán baj, hogy itt kel töltened, az imént gyönyörűnek nevezett házamban egy estét?- nézett rám azzal a jellegzetes mosolyával.
-Rendben maradok.
-Remek.
Mikor beértünk a házba rájöttem, hogy belül mégszebb, mint kint.
Tudom kicsit unalmas rész lett, de megígérem, hogy a következő izgalmasabb lesz és lesz benne egy új fordulat!:)
