6. rész

Bocs, ha kicsit uncsi rész lesz vagy rövid, de az a helyzet, hogy kicsit beteg vagyok, szóval nincs sok erőm írni. De megígértem:)

Anne szemszöge:

-Szóval az van, hogy....-kezdte Jessica- Terhes vagyok.

-Mi????!-kérdeztem kicsit hangosan- Most ugye ez csak egy vicc?

-Nem vicc.

Most kaptam egy kisebb szívrohamot. De, hogy lehet ez? Hogy lehet Justin és Jess ennyire hülye?

-És mit mondott Justin? Tudja egyátalán? És a szüleid? Vagy mennyire biztos, hogy terhes vagy? Voltál már orvosnál?

Jessica szemszöge:

-Nem vicc.- mondtam, miközben visszaemlékeztem a pozitív tesztre.

Anne kicsit hallgatott, majd elkezdett kérdezgetni, de én csak egy kérdést halottam: Justin tudja már?

Ekkor bevillantak a szomorú emlékek:


Justin fürdőszobájában ülök, miközben a kezemben tartom a pozitív tesztet és csak sírok.( Ekkor tudtam meg, hogy terhes vagyok. Teljesen kétségbe voltam esve , ahogy még most is vagyok, de akkor még reméykedtem benne, hogy Justin segíteni fog és ketten megoldjuk)
Justin lépett be a fürdőszoba ajtón
.
-Jessica?! Már mindenhol kerestelek. Hé! Minden oké?

-Úgy nézek ki, mint akivel minden rendben van?!- kérdeztem alig hallhatóan.

-Nem, azért kérdezem- röhögött. Hát persze, ez jellemző Justinra. Bár igaz, ivott egy kicsit.

Pár percig csak némán ültünk( illetve Justin az egyik szekrénynek támaszkodott ). Már éppen indult volna vissza a többiekhez ( akik egy kisebb bulit szerveztek a nappaliban), amikor szóltam neki.

-Juss! Várj!

Kérdőn nézett rám.

-Mondanom kell valamit.

-Akkor mondd.

-Justin terhes vagyok.- ekkor már nagyon sírtam. Alig kaptam levegőt, de nem a sírás miatt, hanem Justin arckifejezése miatt.

-Hogy mi a f.sz?! Hahh! Hogy te mekkora egy ribanc vagy! Melyik b.zitól, mert, hogy nem az enyém, az biztos.

-De igen......

-Mi a f.szért kell hazudni b.zdmeg?!-egyre dühösebb lett, én pedig egyre jobban sírtam- Engem felejts el! Nekem nem kell gyerek, ha az enyém, ha nem! Menj el a házamból! Menj haza apucihoz!-ekkor a csuklómat szorítva felrángatott a földről- Vedd úgy, hogy engem soha nem is ismertél! És ha bárkinek elmered mondani, hogy TŐLEM vagy terhes, én esküszöm kicsinállak érted?!- majd kiviharzott az ajtón, amit jól becsapott maga után.

Már nem emlékszem ezután mennyi ideig sírtam, miután végre felkeltem a földről. Justin után akartam menni, hátha már lenyugodott és meg tudjuk beszélni.Kitántorogtam a fürdőből, és lementem a nappaliba. Mikor leértem mindenki engem nézett ( mint utólag rájöttem a sok sírástól teljesen lefolyt a sminkem), kivéve Justin és az a lány akit csókolgatott. 

Én csak ott álltam kétségbe esetten, összetört szívvel, egyedül, terhesen......
Kirohantam a házból, és csak futottam. Pár utcával később leültem egy járdára, mert egyszerűen már semmihez sem volt erőm. Majd vagy elájultam a sok sírástól, vagy szimplán csak elaludtam.
Arra eszméltem fel, hogy két rendőrruhás férfi néz rám.

-Adam! Azt hiszem felébredt, még ne hívd a mentőt.

-Nem kell mentő.-mondtam rekedtem.

-Kisasszony jól van? Hogy került ide?

-Igen jól vagyok.-hazudtam- csak haza szeretnék menni.

-Szerintem jobb lenne, ha elvinnénk a kórházba.

-Nem kell!

-Akkor csak azt engedje meg, hogy haza vigyük. Hol lakik?

-Oké. A Gyöngyház úton.

-Rendben. Jöjjön.

Beültem a rendőr autóba. Kicsit rossz érzés volt, ott ülni, ahol a letartóztatottakat szokták bevinni, de volt ennél nagyobb bajom is.
Végre az utcánkba értünk.

-Ez az a ház-mondtam, a rendőrautó megállt a házunk előtt. Most nagyon reméltem, hogy anyuék már alszanak, mert ebből nem tudom, hogyan magyaráznám ki magam.

-Köszönöm, hogy hazahoztak.

-Semmiség, ez a dolgunk. De kérem legközelebb ne keveredj ilyen helyzetekbe! Talán jobb lenne, ha beszélnénk a szüleiddel.

-Fölösleges- még csak az kéne- Még egyszer kösz!- majd kiszálltam a kocsiból, nehogy újabb 'jó' ötletük támadjon.


-Jessica?!Hallod?-rázott meg Anne.
-Persze, szóval Justin nem éppen úgy reagált, ahogyan vártam.......-kezdtem mesélni a történetet, Jó végre valakinek elmondani.



Folytatás a kövi részben!:)