9.rész

 Tudom rengeteget késtem a résszel. De nagyon sokat kell tanulnom. De most meghoztam!
Viszont elég szomorú voltam, mert az előző részhez egyetlen komment sem érkezett. És nem tudom, hogy miért, nem tetszenek a blog mostani fordulatai, vagy miért?
Lécci írjatok kommentet, hogy mi a baj a történettel, vagy, hogy épp tetszik ( ma van a szülinapom, és nagyon jó ajándék lenne, ha írnátok pár kommentet) köszönöm:))

Justin épp most parkolt le Jess-ék háza előtt. Az út alatt egyre jobban elkezdtem izgulni, és erről még Justin folyamatos dumája a kocsijáról sem tudta elvonni a figyelmem, de mit ne mondjak elég jó autója van.

  Justinnal lassan sétálunk a ház felé. Mármint ő elől én pedig mögötte. Justin kicsit sem izgult, nem is igazán érdekelte a dolog, inkább csak minél előbb túl akart lenni rajta. Én viszont ellenben aggódtam Jessicáért, mert ha tényleg terhes, akkor Justin biztos nem fog neki segíteni, ha viszont csak bekamuzta az egészet, akkor nagy gondok vannak vele.
 Jessica anyukája, Marie nyitott ajtót:

 -Sziasztok!-köszönt.

-Szia Marie! Beszélhetnénk Jessicával?-kérdeztem.

-Nos, nincs túl jól, egész nap csak sír, gondolom ezzel te is tisztában vagy. De van egy olyan érzésem, hogy ennek a fiúnak- nézett Justinra- köze van Jessica hangulatához.

  Szóval Marie nem tudja, hogy Jessica terhes, (már ha tényleg az), bár soha nem volt valami jó viszonyban az anyukájával, úgyhogy nem csodálom, hogy nem mondta el. De ne értsetek félre, nem utálják egymást, csak nincs meg az a tipikus anya-lánya kapcsolat köztük.

-Marie, mi mindketten csak a barátai vagyunk Jessnek, és csak azért jöttünk, hogy felvidítsuk.- kamuztam.

-Rendben, gyertek nyugodtan, remélem fel tudjátok vidítani, mert már nagyon aggódom érte.

-Amúgy Justin vagyok, Hali!-mondta Justin, miközben eljött Marie mellett. Hát Marie elég fura fejet vágott, nem hinném, hogy túl szimpi lenne neki Justin.

 Justinnal elindultunk fel a lépcsőn Jess szobája felé. Amikor benyitottunk eléggé meglepődtünk.
 Jess egy fiúval smárolt az ágyán és kicsit sem tűnt szomorúnak.

 -Khmm

 -Ti mit kerestek itt?- kérdezte Jessica miközben a "fiúját" lelökte magáról.

 -Mi azért jöttünk, hogy megbeszéljük ezt az egész terhesség dolgot, mert már nem tudtam elviselni, hogy egész nap csak sírsz a szobában. De úgy tűnik csak kamu volt.-mondtam.

 -Mint, ahogy a terhesség is- szólalt meg Justin.

 -Várj most akkor te terhes vagy, vagy mégsem vagy mi?-értetlenkedett Jess fiúja.

 -Kislányom te terhes vagy?- lépett be az ajtón Marie, aggódva.

Most kicsit sajnáltam Jessicát, hogy így sarokba szorítottuk, de így legalább biztos nem fog tovább kamuzni.

-Szóval?- kérdezte Justin, miután Jess 2 perc után sem szólalt meg.- Nem érek rá egész nap.

-Oké! Hazudtam!- kezdett el ordítani és sírni Jessica- De ez az egész a te hibát volt- esett neki Justinnak.

(A szöveggel ne foglalkozzatok)

 -Ha te nem csaltál volna meg mindenkivel, akkor nem találtam volna ki ezt az egészet. Csak azért csináltam, hogy magam mellett tudhassalak. Mert te az enyém vagy Justin, csak az enyém!- ordította Jess.

 -Jessica?!- szólt rá(?) Marie.

- Mi az? Mivan anya? Most hirtelen érdekel mivan velem? Az elmúlt 17 évben soha nem kérdeztél rá mivan vele. Hogy minden rendben van-e. Most miért érdekel. Csak maradj ku.ssban, mint ahogy mindig is!

 Kezdtem kicsit megijedni Jessicától, még soha nem láttam ilyennek. Potosan úgy viselkedett, mint egy őrült.

 -És te?- nézett rám- azt hiszed olyan tökéletes vagy. Hogy jobb vagy nálam? Semmivel nem vagy jobb. Csak egy kis r.ibanc vagy és az is maradsz! Sokkal jobb vagyok nálad, te szerencsétlen!

-Nyugodj már le!- ordította már Jusin is.

-Te csak engem ne nyugtass! Megaláztál, megcsaltál! A te hibád az egész!- és majdnem nekiment Justinnak, éppen csak Jess fiúja letudta fogni őt.

(  a szöveggel szintén ne foglalkozzatok)

- Ti inkább most lépjetek le!- ordította túl Jesst ( aki még mindig őrjöngött) a fiú.

- Nyugi amúgy sem akartam maradni- röhögött (???) Justin.

 Én gondolkodtam, hogy menjek-e vagy maradjak és mondjak vagy csináljak valamit Jessicával, ami megnyugtatja, de inkább úgy döntöttem megyek. Mert komolyan megijedtem Jessicától, soha nem láttam még ilyennek, nem is tudtam, hogy van egy ilyen oldala. Vagy ennyire megváltozott pár hónap alatt? Nem tudom mi van vele, de igaza volt Justinnak, tényleg jó lenne, ha meglátogatna egy pszichiátert.
 Majd Justin után mentem, aki idő közben már a kocsiban ült, de szerencsére megvárt.