Az első nap
Anne szemszöge
Pip-pip-pip! Pip-pip-pip! Pip-pip-pip!
Ó , az a ki.aszott ébresztőóra!-gondoltam magamban, és egy egyszerű mozdulattal szinte lecsaptam az ébresztőórám gombját, és kómás fejjel kikeltem az ágyból.
-Vége a téli szünetnek és mehetek megint suliba! Yuppí!- beszéltem magamban unott hangon. ( Egyébként 17 éves vagyok, és 11.-es.)
Lebaktattam a lépcsőn és megcsináltam a tejes müzlim ( Én szoktam csinálni a reggelimet, mivel ilyenkor még anya alszik ( ő lakberendező). Apukám pedig üzletember , és jó ha kéthavonta látom. Nagymamám messze él tőlünk, ja és egyke vagyok).
Megettem a müzlim és visszamentem az emeletre. A fürdőszobámban elvégeztem a reggeli teendőimet és visszamentem szobámba felöltözni. Ezeket vettem fel:
Igaz kicsit szürke, de legalább megy a hangulatomhoz.
Miután felöltöztem ránéztem az órámra, ami 07:45-t mutatott(!). Azt hittem szív rohamot kapok, mert oké, hogy első nap, de a késést ugyanúgy beírják. Futva mentem le a lépcsőn, gyorsan megnéztem magam a tükörben( arra egy lánynak mindig van ideje), és siettem is a suliba.
08:01-re értem be, és futottam a szekrényemhez. A folyosón már senki sem volt. Gyorsan kivettem a könyveimet és futottam a matek terembe, ami a második emeleten van.( remek még lépcsőzhetek is).
Éppen az első lépcső fordulóban jártam, amikor valaki hátulról fellökött. Ránéztem az illetőre és észrevettem, hogy ő is engem néz. Már éppen azt hittem, hogy segíteni fog felállni vagy összeszedni a könyveimet, amikor szem rebbenés nélkül, gyors lépésekkel elindult tovább a lépcsőn.
-Se.ggfej!- mondtam, de ő valószínűleg észre sem vette. Fura, de még nem láttam a suliban. valószínűleg új, de ilyen stílusban, ne számítson sok barátra, hiába helyes.
Felálltam( és bevallom kicsit fájt a bokám, de nem foglalkoztam vele) összeszedtem a könyveimet és elindultam a terem felé.
Mikor beléptem:
-Ohh! Szia Ann! Elárulnád nekünk miért késtél- ránézett az órájára- kereken 12 percet?- kérdezte a tanárnő.
-Sajnálom Tanárnő! De fájt a fejem, ezért lassabban kellett sétálnom.-rögtönöztem. Eltelt 5 másodperc és rájöttem, hogy mekkora hülyeséget mondtam, de azért remélem elhiszi.
-Rendben van. Ez az első nap, ezért elnézem, de legközelebb jobb kifogást találjon ki!- nagyot sóhajtottam és leültem a legjobb barátnőm, Jessica mellé.
Az óra szerencsére gyorsan eltelt. Amikor kicsöngettek, megkértem Jess-t, hogy kisérjen el a szekrényemhez. Míg odaértünk valmilyen új évfolyamtársunkról beszélt, aki elvileg nagyon helyes.
Épp kivettem az nyelvtan könyveimet a szekrényemből, amikor Jess elkezdett bögdösni.
-Mi a baj?- kérdeztem.
-Nézd ő az! Ugye milyen helyes? Azt hiszem Justinnak hívják! Készülj fel, hogy egy hét múlva ő lesz a pasim!- mutogatott Jess egy fiú felé. A haverjai azonban észrevették, hogy a Justint nézzük és valószínűleg szóltak neki, mert hirtelen megfordult.
Jess elpirult, engem pedig a hányinger kerülgetett, mert a Justin ugyanaz a srác volt aki reggel fellökött a lépcsőn.
Remek, az én barátnőm is csak egy ilyen gyerekbe zúghat bele....-gondoltam.
Justin csak röhögött és visszafordult a haverjaihoz.
Megszólalt a csengő, úgyhogy mi elindultunk Jess-el nyelvtanra. Barátnőm egész nyelvtanon, arról beszélt, hogy mennyire beégett Justin előtt, és, hogy ezért biztos nem fog neki tetszeni.....stb.
Igazából szerintem jobban járna, ha hagyná Justint, de most mit csináljak vele. Jess mindig olyan fiúkba zúg bele, akiről semmit sem tud és sz,rnak a fejére.
A többi óra nyugisan telt, kivéve az utolsó, a spanyol. Az első furcsaság az volt, hogy Justin beült mellém ( igen, mellém, mert spanyolon rendszerint egyedül ülök, mivel Jess németes) . Már épp kérdeztem volna, hogy miért ült oda, amikor becsöngettek. Elég unalmas óra volt, nagy részében csak írtunk. Justin egész órán engem nézett, nem is nagyon jegyzetelt, csak 1-2 szót. Szólni akartam, hogy ne nézzen, de valamiért nem mertem. Ezért nagyon örültem amikor kicsöngettek. Rögtön felkaptam a táskámat és indultam is haza.
Otthon rendeltem kaját. Míg megjött meghallgattam párszor a kedvenc számaimat:
Mikor kihozták a kaját rögtön befaltam és elmentem netezni.
Mikor már fájt a szemem annyit néztem a képernyőt, ránétem az órára és meglepődtem, mert 20:34-et mutatott. Ezért kikapcsoltam a gépet, lezuhanyoztam és mivel álmos voltam, elmentem aludni.
Elalvás előtt Justinon gondolkodtam.
.jpg)
