11. rész

 Tudom a 10. rész nagyon unalmas lett, úgyhogy korábban hoztam az új részt, remélem tetszeni fog.

-Biztos, hogy kínai kaját rendelünk, én utálom az indiait!- nyafogott Juss.

-Én meg a kínait utálom úgyhogy azt nem fogunk rendelni!-kezdtem én is.

 -Dehogynem, csak figyelj!- majd Justin elővette a telefonját és elkezdte beütni a kínai kajafutár számát.

 Nem tehettem mást, nem rendelhetett indiait, így a hátára ugrottam és próbáltam elvenni a telefonját. De ő sem hagyta magát és rádőlt a kanapéra, így én leestem a hátáról. Egyetlen szerencsém volt, hogy elejtette az Iphone-ját, így míg ő a földön fekve (közben legurult a kanapéról) röhögött én elvettem a telefonját, és pont akkor vették fel az kínaikajások.

 -Itt a Chaouo kína étterem es futárszolgáltat! Mit enni?- mondta egy vékony hangú nő, iszonyú vicces kínai akcentussal, amit képtelen voltam végighallgatni röhögés nélkül, de ezzel Juss sem volt másképp.

2-3 percig röhögtünk (már én is a földön fetrengtem), mire a nő újra megszólalt.

-Akarni rendel?

Ettől persze Juss és én is újra elkezdtünk röhögni, de én válaszoltam a nőnek.

-Csing csao, hívásunk a téves, mi indiait enni és rendelni! Csao!- Majd még jobban röhögtem.

-Héjj! Miért nem rendeltél?!

-Mert én nem szeretem a kínait. És ennyi erővel te is rendelhettél volna, csak elvoltál foglalva a röhögéseddel, ami megjegyzem olyan mint egy malacé.

-Igen!? A tied meg, mint egy delfiné!-adta a sértődöttet Juss.

-Hogy te milyen gyerekes vagy!

-Én vagyok a gyerekes?!  A te hibád, hogy nincs mit enniünk! És ha én nem annyi szénhidrátot és fehérjét eszek egy nap, amennyit kéne, akkor elcsesződik az egész edzéstervem. És ha elcsesződik az edzéstervem, akkor nem tudok úgy edzeni ahogy kéne, és ha ez megtörténik, akkor pár héten belül az izmaim is csökkennek, majd a végén elhízok és maghalok szívrohamban! És ha meghalok szívrohamban az a te lelkeden fog száradni!!!! Komolyan ezt akarod?

-Na jó, azért ennyire ne dramatizáld túl!- mondtam, miközben besétáltam a konyhába- majd én főzök valamit.

-Húú! akkor inkább meghalok szívrohamban!!!

-Kapd be!-mondtam röhögve és hozzávágtam egy narancsot.

-Nem fájt! Bi-bi-bííííííí!!!!

-Gyerekes vagy bibibíííííí!

 Justinnal nagy nehezen megegyeztünk, hogy mit is főzzek (elég nehéz volt, mert először nem is hitte el, hogy tudok főzni, majd mikorra meggyőztem, kiderült, hogy elég úriízlése van (kaviár nemtudom milyen pácban, kagyló stb.)
 Végül a milánió makarónban egyeztünk meg.


-----------------------------------------------------------------------

-Justin hagyd már abba a tapizást!

-De miért?- majd megint megfogta a fenekem.

-Ha mégegyszer ezt csinálod, komolyan megpofozlak! Vagy a fejedre borítom a makarónit!

-Oké, leállok.- mondta, miközben röhögött. De úgy tűnik, komolyan gondolta, mert leült egy székre a pult túloldalára.

-Amúgy anyudék hogy-hogy nincsenek itthon?- kezdtem témát, mert már 5 perce csöndben voltunk.

-Anyum meghalt még gyerekkoromban.-mondta tök nyugodtan, miközben bekapcsolta a laptopját.

-Oh, sajnálom.

-Nem baj- mondta mosolyogva. Nem ismertem nagyon, de abban biztos voltam, hogy ez egy kamu mosoly volt.

 Pár percig megint csöndbenvoltunk. Majd egyszercsak éreztem, hogy Justin hátulról átölel és letapizza a mellem.

-Justin mostmár komolyan megöllek!!- kiabáltam neki.

-Csak ha eltudsz kapni- mondta sunyin mosolyogva és már felfelé futott a lépcsőn. Én pedig utánna.......

 Próbáltam utólérni, de egyszerűen lehetetlen volt, így inkább kifeküdtem a kanapén.

-Mizu cica, kifáradtál?-ugrott rám, póló nélkül.

-Őszintén? Igen.

-Többet kéne sportolnod.

-Miért szerinted fogynom kéne?- kérdeztem teljesen őszintén, mert kiskoromban kövér voltam és néha még most sem tudom eldönteni, hogy most kövér vagyok-e vagy sem.

-Dehogy kéne fogynod. De tudod sportolni nem csak azért szokás, mert valaki fogyni akar.-nevetett- Miért gondolják mindig a nők, hogy bármit mondok, azt azért mondom, mert szerintem kövérek?!

-Szóval akkor nem kéne fogynom?

-Nem. Te így vagy gyönyörű.

Nagyon jól esett, hogy ezt mondta, és az is, hogy így átölel. És ahogyan a barna szemeivel a szemembe néz, na meg az izmai....... Egyszerűen beleszerettem.

-Köszönöm- mondtam miközben, Juss még mindig a szemembe nézett. Majd lassan ajkai elkezdtek az enyémek felé közeledni. Megcsókolt.

 Justin nagyon jól csókol, ennél többet nem tudok mondani.......

10. rész

  Elérkeztünk a blog 10. részéhez,  amelyet( mármint a blogot) kb. 3 hónapja kezdtem el írni. Ez alatt a 3 hónap alatt több, mint 3200 látogatója volt az oldalon, aminek én nagyon örülök és köszönöm, hogy ennyien megnéztétek.

 Őszintén, nem is gondoltam, hogy a blogban eljutok a 10. részhez, mivel ez az első blogom, és amikor elkezdtem írni azt hittem, hogy senki nem fogja majd olvasni, és emiatt 1-2 hét után majd abbahagyom az írását. De szerencsére nem így lett!

 De nem is írok többet erről, a lényeg, hogy szeretném megköszönni mindenkinek, aki olvassa a blogot!:)<3

  Beültem Justin kocsijába és elkezdtem zokogni. Egyszerűen nem bírtam már visszatartani a sírást, Jess szavai nagyon megbántottak és a viselkedése is. Valamilyen szinten én is hibás vagyok, hogy idáig jutott Jessica. Ha hamarabb észrevettem volna, hogy ennyire nincs jól lelkileg, vagy megakadályoztam volna, hogy összejöjjön Justinnal, akkor nem omlott volna össze. Én Is Hibás Vagyok.

  -Anne!? Ne sírj!- kezdett nyugtatni Justin.-miatta ne.

 -Hogy mondhatod, hogy ne sírja miatta, a legjobb barátnőm volt és most teljesen összeomlott! És utál engem, mindig is utált és én észre sem vettem?!

 -Ez hülyeség, nem utált téged és most sem utál, csak meg akart bántani téged. De nem téged utál, hanem engem ebben biztos lehetsz.

 -Szerelmes beléd, hogy utálna?!

 

Ekkor Justin mondani akart valamit, de egy sziránázó mentőautó megállt Jessék háza előtt.

-Úristen! Ezek biztos Jessért jöttek!- kezdtem el még jobban sírni.

-Igen, valószínű.

-De miért? Rosszul lett, vagy...

-Nem lett rosszul, csak valószínűleg még mindig őrjöng és beviszik a pszihiátriára.-vágott a szavamba Justin.

-Valószínűleg.

 És már hozták is a mentősök Jessicát, aki fura, de nem őrjöngött, hanem nyugott volt és inkább álmosnak tűnt.

-De hisz teljesen nyugott, akkor minek mentő?

-Csak azért nyugott, mert benyugtatózták. Lehet neked is az kéne......

 Hát igen. Mióta kijöttünk az ajtón(kb. 15 prce) én folyamatosan csak zokogok.

-Mit csináljak, ha aggódom érte? Én is hibás vagyok, hogy ez történt vele és...

-Várj! Te miért lennél hibás? Nem vagy hibás emiatt! Hallod? Ne hibáztasd magad, az ő hülyesége miatt!- nézett szemembe Juss gyönyörű barna szemeivel.

-Oké- mondtam, miközben majdnem elájultam, azok a szemek... Azt hiszem tényleg belezúgtam.

-De indulhatunk végre, mert már eléggé kell pisilnem-mondta.

-Persze-nevettem. Juss valahogy még ilyenkor is meg tud nevettetni, amikor ennyire aggódom Jess miatt.

Justin háza/ Kb. éjszaka 11:00

 Justin egy gyönyörű ház előtt állt meg. 

-Hol vagyunk?- kérdeztem Jusst.

-Nálam.

-Wow. Ez a te házad? Gyönyörű szép.

-Kösz.

-De miért ide hoztál? Miért nem vittél haza?

-Nos, egyrészt, mert foggalmam sincs, hogy hol laksz, másrészt nem lett volna kedvem furikázni. Talán baj, hogy itt kel töltened, az imént gyönyörűnek nevezett házamban egy estét?- nézett rám azzal a jellegzetes mosolyával.

-Rendben maradok.

-Remek. 

 Mikor beértünk a házba rájöttem, hogy belül mégszebb, mint kint.

Tudom kicsit unalmas rész lett, de megígérem, hogy a következő izgalmasabb lesz és lesz benne egy új fordulat!:)

9.rész

 Tudom rengeteget késtem a résszel. De nagyon sokat kell tanulnom. De most meghoztam!
Viszont elég szomorú voltam, mert az előző részhez egyetlen komment sem érkezett. És nem tudom, hogy miért, nem tetszenek a blog mostani fordulatai, vagy miért?
Lécci írjatok kommentet, hogy mi a baj a történettel, vagy, hogy épp tetszik ( ma van a szülinapom, és nagyon jó ajándék lenne, ha írnátok pár kommentet) köszönöm:))

Justin épp most parkolt le Jess-ék háza előtt. Az út alatt egyre jobban elkezdtem izgulni, és erről még Justin folyamatos dumája a kocsijáról sem tudta elvonni a figyelmem, de mit ne mondjak elég jó autója van.

  Justinnal lassan sétálunk a ház felé. Mármint ő elől én pedig mögötte. Justin kicsit sem izgult, nem is igazán érdekelte a dolog, inkább csak minél előbb túl akart lenni rajta. Én viszont ellenben aggódtam Jessicáért, mert ha tényleg terhes, akkor Justin biztos nem fog neki segíteni, ha viszont csak bekamuzta az egészet, akkor nagy gondok vannak vele.
 Jessica anyukája, Marie nyitott ajtót:

 -Sziasztok!-köszönt.

-Szia Marie! Beszélhetnénk Jessicával?-kérdeztem.

-Nos, nincs túl jól, egész nap csak sír, gondolom ezzel te is tisztában vagy. De van egy olyan érzésem, hogy ennek a fiúnak- nézett Justinra- köze van Jessica hangulatához.

  Szóval Marie nem tudja, hogy Jessica terhes, (már ha tényleg az), bár soha nem volt valami jó viszonyban az anyukájával, úgyhogy nem csodálom, hogy nem mondta el. De ne értsetek félre, nem utálják egymást, csak nincs meg az a tipikus anya-lánya kapcsolat köztük.

-Marie, mi mindketten csak a barátai vagyunk Jessnek, és csak azért jöttünk, hogy felvidítsuk.- kamuztam.

-Rendben, gyertek nyugodtan, remélem fel tudjátok vidítani, mert már nagyon aggódom érte.

-Amúgy Justin vagyok, Hali!-mondta Justin, miközben eljött Marie mellett. Hát Marie elég fura fejet vágott, nem hinném, hogy túl szimpi lenne neki Justin.

 Justinnal elindultunk fel a lépcsőn Jess szobája felé. Amikor benyitottunk eléggé meglepődtünk.
 Jess egy fiúval smárolt az ágyán és kicsit sem tűnt szomorúnak.

 -Khmm

 -Ti mit kerestek itt?- kérdezte Jessica miközben a "fiúját" lelökte magáról.

 -Mi azért jöttünk, hogy megbeszéljük ezt az egész terhesség dolgot, mert már nem tudtam elviselni, hogy egész nap csak sírsz a szobában. De úgy tűnik csak kamu volt.-mondtam.

 -Mint, ahogy a terhesség is- szólalt meg Justin.

 -Várj most akkor te terhes vagy, vagy mégsem vagy mi?-értetlenkedett Jess fiúja.

 -Kislányom te terhes vagy?- lépett be az ajtón Marie, aggódva.

Most kicsit sajnáltam Jessicát, hogy így sarokba szorítottuk, de így legalább biztos nem fog tovább kamuzni.

-Szóval?- kérdezte Justin, miután Jess 2 perc után sem szólalt meg.- Nem érek rá egész nap.

-Oké! Hazudtam!- kezdett el ordítani és sírni Jessica- De ez az egész a te hibát volt- esett neki Justinnak.

(A szöveggel ne foglalkozzatok)

 -Ha te nem csaltál volna meg mindenkivel, akkor nem találtam volna ki ezt az egészet. Csak azért csináltam, hogy magam mellett tudhassalak. Mert te az enyém vagy Justin, csak az enyém!- ordította Jess.

 -Jessica?!- szólt rá(?) Marie.

- Mi az? Mivan anya? Most hirtelen érdekel mivan velem? Az elmúlt 17 évben soha nem kérdeztél rá mivan vele. Hogy minden rendben van-e. Most miért érdekel. Csak maradj ku.ssban, mint ahogy mindig is!

 Kezdtem kicsit megijedni Jessicától, még soha nem láttam ilyennek. Potosan úgy viselkedett, mint egy őrült.

 -És te?- nézett rám- azt hiszed olyan tökéletes vagy. Hogy jobb vagy nálam? Semmivel nem vagy jobb. Csak egy kis r.ibanc vagy és az is maradsz! Sokkal jobb vagyok nálad, te szerencsétlen!

-Nyugodj már le!- ordította már Jusin is.

-Te csak engem ne nyugtass! Megaláztál, megcsaltál! A te hibád az egész!- és majdnem nekiment Justinnak, éppen csak Jess fiúja letudta fogni őt.

(  a szöveggel szintén ne foglalkozzatok)

- Ti inkább most lépjetek le!- ordította túl Jesst ( aki még mindig őrjöngött) a fiú.

- Nyugi amúgy sem akartam maradni- röhögött (???) Justin.

 Én gondolkodtam, hogy menjek-e vagy maradjak és mondjak vagy csináljak valamit Jessicával, ami megnyugtatja, de inkább úgy döntöttem megyek. Mert komolyan megijedtem Jessicától, soha nem láttam még ilyennek, nem is tudtam, hogy van egy ilyen oldala. Vagy ennyire megváltozott pár hónap alatt? Nem tudom mi van vele, de igaza volt Justinnak, tényleg jó lenne, ha meglátogatna egy pszichiátert.
 Majd Justin után mentem, aki idő közben már a kocsiban ült, de szerencsére megvárt.

8. rész

 -Szóval- kezdte Justin- A barátnőd amikor megismertem jófejnek tűnt, és k.rva jól is nézett ki.. -mosolyodott el, de aztán ismét komoly lett -Majd összejöttünk, és pár nap után elég féltékennyé vált. Persze tudom, hogy nagyon jó pasi vagyok és, hogy minden csaj odavan értem, de annak a libának mégsem kellett volna féltékenynek lennie. Mivel én soha nem mondtam neki, hogy szeretem, csak tetszett, mint még sok lány rajta kívül. Viszont ő csak akkor engedte, hogy megfekt.ssem, ha azt mondom mindenkinek, hogy vele járok. De visszatérve a lényegre, Jessica egyre féltékenyebbé vált. Mindenen kiakadt és ilyenkor agresszívvá vált. Volt, hogy lesmároltam egy csaj, amit Jess meglátott, és lepofozta a csajt kétszer(!) és tépte a haját. 3-an is alig tudtuk leállítani. Ha épp nem dühöngött, akkor állandóan csak bőgött. És akkor még csak 1 hete 'jártunk'.

- És te meg sem próbáltad megvigasztalni?

-Miért kellett volna? Már az elején mondtam neki, hogy ez nem lesz egy komoly kapcsolat, és, hogy rajta kívül lesznek más lányok is......

-Akkor te végig csak kihasználtad?

-Igen, de nem érted, hogy ezt a liba is tudta?! Már az elején elmondtam neki, csak úgy tűnik nem jutott el az agyáig. Már ha van neki olyan.

-Oké, ezt most hagyjuk, inkább mond tovább a sztorit.

-Na szóval, én ezt a viselkedést meguntam és elküldtem a p.csába. Azt hittem meg is értette, mert kb. 1,5 hétig nem is hallottam róla. Majd egyszer csak megjelent az ajtóban és könyörgött, hogy fogadjam vissza, meg ilyenek. Elég vicces volt. Vissza fogadtam, mert nem volt rossz vele AZ. Ezután viszont rájöttem, hogy tényleg változott, csak éppen rossz irányba. Már nem csak agresszív volt, hanem hazudozott is össze-vissza. Egyszer azt, hogy én rózsa szirmok és gyertyák közepette szerelmet vallottam neki. Máskor, azt, hogy összeköltöztünk/ bár igaz sokszor ott aludt nálam, de akkor sem költöztünk össze/. A csajokat akiket hívtam a bulijaimba elküldte, mondván nekem ő az egyetlen lány az életemben és más csajt el sem tudok viselni a közelemben. Ha egy-két csaj mégis ott maradt nekik ment. És ez egyre rosszabb lett, egyre többet és jobban kamuzott. És ez a terhesség is egy nagy Kamu.

-És ebben honnan vagy olyan biztos?

-Mert Jessica mindenkinek hazudozott, kivéve nekem. Azt hogy terhes sem ő mondta el, hanem egy haverom, akinek az a liba mondta el. Amikor rákérdeztem Jessicánál, csak bőgött vagy csöndben volt, vagy terelte a témát, de soha nem válaszolt.

-És ezt most el kellene hinnem neked....-gondolkodtam hangosan.

-Hát nem ártana....- mondta.

-És mivan ha én jobban bízok Jessicában, mint benned és ezért neki hiszek?

-Nem már Anne! Ennyire te sem lehetsz hülye! Gondold már át egy kicsit! Az a Jessica aki a te legjobb barátnőd volt megváltozott. Egy hisztis, elmebeteg, ribanc lett, akit nem érdekel semmi rajtam kívül. És ennek talán ha egy normális és épeszű csaj lenne még örülnék is, de így......

-Oké, talán igazad van és Jess tényleg megváltozott. De most mégis hogy döntsem el, hogy melyikőtök mond igazat?

-Ez egyszerű. Elmegyünk a libához és  megkérdezzük. Hidd el NEKEM nem fog hazudni.

-Oké. De akkor menjünk, minél hamarabb tudni akarom az igazat.-mondtam.

-Nekem még lekell játszanom egy kosármeccset a srácokkal, már megígértem. De utána mehetünk.

-Rendben. Akkor mikorra jöjjek vissza?

-Kimondta, hogy el kell menned? Maradj nyugodtan, és szurkolj nekem.- mosolygott a világon a legaranyosabban.

-Rendben.- és leültem a pálya szélére egy pad szerűségre.



  Már 15 perce tart a meccs és igaz, hogy nem igazán értek a kosárlabdához, de annyi biztos, hogy Justin nagyon jó játékos. A csapata 18 ponttal vezet és ennek nagy részét Justin dobta.

 Egyre feltűnőbben nézem Justint és egyre jobban szemügyre veszem. A haját, ami még így leizzadva is tökéletesen áll. A kocka hasát (  mert időközben levette a pólóját), hát mit mondjak az is tökéletes. És a tetkóit is. Nem is tudtam, hogy Justinnak vannak tetkói, meg is lepődtem rajta, de valahogy illenek hozzá.

Még pár percig gondolkodtam Justinon és a stílusán meg a kockahasán..stb. amikor rájöttem, miért is gondolok ilyeneket róla. Hamarabb is észrevehettem volna már, hogy SZERELMES VAGYOK JUSTIN RAIN-be. Tudom, hogy nem kellene, mert tutira csak rosszul jöhetek ki belőle, de egyszerűen ez van, beleestem.
 Még én gondolkodtam vége is lett a meccsnek. Egyszer csak azt vettem észre, hogy Justin jön felém. Hirtelen ledermedtem (tudni kell rólam, ha szerelmes vagyok, mindig ez történik velem). De most próbáltam Justin helyett Jessicára gondolni és hogy valóban hazudott-e.

-Mehetünk?-kérdezte Justin.

-Igen- mondtam fura hanglejtéssel, amit Justin észre is vett. De mit csináljak, ha egyszer olyan szép a szeme..*.*

-Minden rendben?-kérdezte.

-Persze, csak izgulok Jess miatt.- Vágta ki magam a cikis helyzetből.

Remélem tetszett:) 
Kérlek titeket, hogy írjatok komit, hogy hogy tetszik a blog. Köszönöm:)

7.rész

Sziasztok! Itt az új rész, amit tudom, hogy még múlthét vasárnapra ígértem( akkor zárult le a szavazás is), de nem volt időm írni sajnos a tanulás miatt, és igazán jó ötletem sem volt. Viszont most kitaláltam, hogyan is fogom folytatni a történetet, ami szintén fordulatokkal és izgalmakkal teli lesz. Remélem tetszeni fog! Jó olvasást!

Anne szemszöge:

Rossz volt hallani, hogy Justin miket tett Jess-el, hogy mennyire bunkó volt vele, és mennyire kihasználta. És ezt szegény Jess észre sem vette.
Fura volt hallani, hogy Jess hogyan beszél még most is Justinról. Olyan érzésem volt, mintha a barátnőm még mindig szeretné Justint. De valószínűleg csak félreértem, a sokk miatt, vagy az aggodalom miatt. Mert a voltlegjobb barátnőm terhes. És nem tudja (én sem), hogy most mit csináljon.
De egyben teljesen biztos vagyok, holnap nagyon lecseszem Justint, amiért ezt tette Jessicával, és ráveszem, hogy álljon Jessnek mellett ebben az egészben.

Másnap suliban:

Tegnap győzködtem Jessicát, hogy jöjjön be a suliba, de hajthatatlan volt, azt mondta ő képtelen lenne Justinnal találkozni. Úgyhogy most megint egyedül állok a szekrényem mellett (mert Kate elment a pasijával nyaralni) és szememmel Justint keresem.
Pár perc múlva meg is láttam, egy haverja társaságában. Meg sem várva, hogy a haverjával pacsizzanak (gondolom így szoktak elköszönni) odamentem hozzá és löktem rajta egy nagyot. Sajnos ő ettől nem esett el, csak egy pillanatra elvesztette az egyensúlyát és elég meglepett fejet vágott.

-Ha birkózónak készülsz, még gyakorolhatnál.- mondta röhögve.

-Te csak ne röhögj! Azután, amit Jessicával tettél neked még van képed röhögni?!

-Te csak hagyd azt az elmeháborodott csirkét, oké?

-Hogy mivan!? Terh....-mondtam volna, hogy terhes tőled, de Justin befogta a számat.

-Szóval elmondta. Csak hogy tudd ez 100%, hogy nem igaz.

-Na és ebben mégis honnan vagy ilyen biztos?!

-Először is, megtennéd, hogy befejezed a kiabálást?

-Én nem kiabáltam. Csak kicsit hangosabban fejeztem ki magam.

-Persze.-mosolygott- Amúgy nem beszélhetnén ezt meg máskor?

-Miért nem jó most?

-Mert kb. a fél suli minket néz.  Találkozzunk 3-kor a pályán és elmondom, miért biztos, hogy kamuzik az a liba(Jess). Okés?

-Miért kéne bíznom benned? Egyátalán honnan tudjam, hogy eljössz?

-Nincs választásod- kacsintott.

Már épp indult volna a terembe:-Rain várj!

-Mi az?- fordult vissza hozzám Justin.

-Mégis hol van az a 'pálya'?

-Komolyan nem tudod?-röhögött megint. Híhetetlen, hogy ő mindig csak nevet. De olyan helyes amikor mosolyog és a csokibarna szemeivel néz rád.........BASSZUS, ÉN MOST MÉGIS A FRANCRÓL BESZÉLEK?!

-És ha nem tudom akkor mivan?!- próbáltam kivágni magam a cikis helyzetből.

Justin nagy nehezen eltudta magyarázni nekem, hogy mégis melyik pályára gondolt. Azért is nehezen, mert a város azon részén, ahol ez a pálya van még életemben nem jártam, és ez fura. Bár igazából még most sem értettem meg teljesen hol is van ez a pálya, de mindegy, majd megtalálom.

A pályán

Ránéztem a telefonom kijelzőjére, ami 15:13-at mutatott. Már negyed órát  késtem a Justinos 'találkozómról', és már több mint 30 perce itt bolyongok (hamarabb elindultam, hogy legyeen időm megtalálni a pályát), de nem sikerül megtalálnom.
Már épp kezdtem feladni, amikor egy gördeszka/BMX/kosárpálya közelébe tévedtem. Azonnal Justint kezdtem el keresni a szememmel.
Meg is találtam. Türelmetlennek tűnt. De közben mégis olyan sexy volt*.*........Anyám! Asszem kzdek megőrülni! Anne! Mégis hogy tarthatod őt sexynek, azok után amit Jess-el tett?!- kérdeztem magam.

-Végre! Mégis mi tartott eddig?- türelmetlenkedett Juss- Ahh már becézgetem is.

-Bocs, kicsit eltévedtem. Na de mondd, miért tartod Jessicát elmebetegnek?- nevettem- És miért hiszed, hogy NEM terhes?- itt már komolyra váltottam.
-.........

Folytatás kövi részben!!::) 
Írjatok sok komit!

6. rész

Bocs, ha kicsit uncsi rész lesz vagy rövid, de az a helyzet, hogy kicsit beteg vagyok, szóval nincs sok erőm írni. De megígértem:)

Anne szemszöge:

-Szóval az van, hogy....-kezdte Jessica- Terhes vagyok.

-Mi????!-kérdeztem kicsit hangosan- Most ugye ez csak egy vicc?

-Nem vicc.

Most kaptam egy kisebb szívrohamot. De, hogy lehet ez? Hogy lehet Justin és Jess ennyire hülye?

-És mit mondott Justin? Tudja egyátalán? És a szüleid? Vagy mennyire biztos, hogy terhes vagy? Voltál már orvosnál?

Jessica szemszöge:

-Nem vicc.- mondtam, miközben visszaemlékeztem a pozitív tesztre.

Anne kicsit hallgatott, majd elkezdett kérdezgetni, de én csak egy kérdést halottam: Justin tudja már?

Ekkor bevillantak a szomorú emlékek:


Justin fürdőszobájában ülök, miközben a kezemben tartom a pozitív tesztet és csak sírok.( Ekkor tudtam meg, hogy terhes vagyok. Teljesen kétségbe voltam esve , ahogy még most is vagyok, de akkor még reméykedtem benne, hogy Justin segíteni fog és ketten megoldjuk)
Justin lépett be a fürdőszoba ajtón
.
-Jessica?! Már mindenhol kerestelek. Hé! Minden oké?

-Úgy nézek ki, mint akivel minden rendben van?!- kérdeztem alig hallhatóan.

-Nem, azért kérdezem- röhögött. Hát persze, ez jellemző Justinra. Bár igaz, ivott egy kicsit.

Pár percig csak némán ültünk( illetve Justin az egyik szekrénynek támaszkodott ). Már éppen indult volna vissza a többiekhez ( akik egy kisebb bulit szerveztek a nappaliban), amikor szóltam neki.

-Juss! Várj!

Kérdőn nézett rám.

-Mondanom kell valamit.

-Akkor mondd.

-Justin terhes vagyok.- ekkor már nagyon sírtam. Alig kaptam levegőt, de nem a sírás miatt, hanem Justin arckifejezése miatt.

-Hogy mi a f.sz?! Hahh! Hogy te mekkora egy ribanc vagy! Melyik b.zitól, mert, hogy nem az enyém, az biztos.

-De igen......

-Mi a f.szért kell hazudni b.zdmeg?!-egyre dühösebb lett, én pedig egyre jobban sírtam- Engem felejts el! Nekem nem kell gyerek, ha az enyém, ha nem! Menj el a házamból! Menj haza apucihoz!-ekkor a csuklómat szorítva felrángatott a földről- Vedd úgy, hogy engem soha nem is ismertél! És ha bárkinek elmered mondani, hogy TŐLEM vagy terhes, én esküszöm kicsinállak érted?!- majd kiviharzott az ajtón, amit jól becsapott maga után.

Már nem emlékszem ezután mennyi ideig sírtam, miután végre felkeltem a földről. Justin után akartam menni, hátha már lenyugodott és meg tudjuk beszélni.Kitántorogtam a fürdőből, és lementem a nappaliba. Mikor leértem mindenki engem nézett ( mint utólag rájöttem a sok sírástól teljesen lefolyt a sminkem), kivéve Justin és az a lány akit csókolgatott. 

Én csak ott álltam kétségbe esetten, összetört szívvel, egyedül, terhesen......
Kirohantam a házból, és csak futottam. Pár utcával később leültem egy járdára, mert egyszerűen már semmihez sem volt erőm. Majd vagy elájultam a sok sírástól, vagy szimplán csak elaludtam.
Arra eszméltem fel, hogy két rendőrruhás férfi néz rám.

-Adam! Azt hiszem felébredt, még ne hívd a mentőt.

-Nem kell mentő.-mondtam rekedtem.

-Kisasszony jól van? Hogy került ide?

-Igen jól vagyok.-hazudtam- csak haza szeretnék menni.

-Szerintem jobb lenne, ha elvinnénk a kórházba.

-Nem kell!

-Akkor csak azt engedje meg, hogy haza vigyük. Hol lakik?

-Oké. A Gyöngyház úton.

-Rendben. Jöjjön.

Beültem a rendőr autóba. Kicsit rossz érzés volt, ott ülni, ahol a letartóztatottakat szokták bevinni, de volt ennél nagyobb bajom is.
Végre az utcánkba értünk.

-Ez az a ház-mondtam, a rendőrautó megállt a házunk előtt. Most nagyon reméltem, hogy anyuék már alszanak, mert ebből nem tudom, hogyan magyaráznám ki magam.

-Köszönöm, hogy hazahoztak.

-Semmiség, ez a dolgunk. De kérem legközelebb ne keveredj ilyen helyzetekbe! Talán jobb lenne, ha beszélnénk a szüleiddel.

-Fölösleges- még csak az kéne- Még egyszer kösz!- majd kiszálltam a kocsiból, nehogy újabb 'jó' ötletük támadjon.


-Jessica?!Hallod?-rázott meg Anne.
-Persze, szóval Justin nem éppen úgy reagált, ahogyan vártam.......-kezdtem mesélni a történetet, Jó végre valakinek elmondani.



Folytatás a kövi részben!:)

5.rész

Először is szeretnék bocsánatot kérni, hogy két hétig nem volt rész! De sajnos a tanulás miatt nincs túl sok időm a részek megírására, és nagyon ötletem sem volt. Viszont ehhez a részhez az egyik legjobb barátnőm-Julcsi- adott ötletet. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást!

Megint eltelt egy hét.

Ezen a héten sem történt szinte semmi érdekes, kivéve, hogy jóban lettem az egyik új évfolyamtársammmal, Kate-el. Nagyon jófej lány és együtt járunk spanyolra.

Jessica és a drága Justinkája egész héten ellógtak, gondolom romantikáznak, vagy tudom is én, de nem érdekelnek.

Suliban:

Éppen beszélgettünk Kate-el, amikor észrevettem valami különöset. Justint. Jessica nélkül.

Justin eléggé ideges arcot vágott. Ami különösen nem is zavart, inkább Jess miatt aggódtam. Hol lehet most? Már eltelt a negyedik óra is, de még nem láttam, szóval biztos nincs suliban. DE akkor hol van????? Talán nem is Justin miatt nem jött suliba egész héten? Lehet történt vele valami???

-Anne?! Hallod?-kérdezte Kate.

-Őőő, nem. Bocsi, kicsit elbambultam. Mit is mondtál?

-Semmi gond.-mosolygott-Most írt Mark (Kate pasija, nem a mi sulinkba jár), hogy elmaradt az utolsó 3 órája és tudnánk-e talizni. Szóval ha a tanárok kérdeznék fájt a fejem, vagy a hasam vagy mittudomén és hazamentem.:)

-Oké

Köszi!! Szia!-megölelt és elindult.

-Szia!

Ez már az utolsó óra. Jess-t még nem láttam, kérdeztem a libákat (akik elvileg a barátnői-ahogy ők mondanák barinői), de csak annyit mondtak, hogy nem látták mostanában és, hogy nem is érdeklik, hogy mi van Jess-el. Hát ez szép........

Már az órából eltelt 30 perc és egyre jobban aggódom Jess-ért.

Eldöntöttem, hogy megkérdezem Justint, hátha tud valamit. Ha ő sem tud/mond semmit, akkor elmegyek Jess-ékhez.

Kicsöngettek.

Kijöttem a teremből és elkezdtem keresni Justint, de a folyosón nem volt. Kimentem az udvarra, de ott sem volt. Már feladtam a keresését, amikor a suli bejáratánál összefutottam vele.

-Justin!

-Mizu,cica?

-Ööööö, nem tudsz valamit Jess-ről?

-Kiről?

-Jessicáról.

-Jah arról a ribiről. Leszarom, hogy mi van vele.-elég ideges lett- De ha találkoznál vele mond neki, hogy engem még véletlenül se keressen többször.

-De miért? Mi történt?-kérdeztem.

-Neked mégis mi a fasz közöd van hozzá? Ugyanolyan vagy, mint ő. Kérdezd őt, ha annyira érdekel!

Ettől nem lettem előrébb. De egy biztos, valami nagyon nagy gáz van. Úgyhogy elindultam egyenesen Jessicáékhoz.

Gondolkodtam rajta, hogy csöngessek-e. De kevesebb, mint egy hónapja úgy járkáltam itt, mintha itt laknék, úgyhogy egyszerűen bementem.

Meglepődtem, hatalmas rendetlenség volt:

-Mrs.Dormer?! Mr. Dormer? Jessica?- Kiabáltam-de nem túl hangosan.

Senki sem válaszolt, úgyhogy úgy döntöttem, hogy felmegyek az emeletre Jess szobájába.

Amikor benyitottam kicsit megnyugodtam, hisz ott volt Jessica. De a lány teljesen szét volt esve, csak sírt, a szemfestéke már teljesen lefolyt és tiszta zsepi volt minden.

 -Jess! Figyelj! Minden rendben? Miért sírsz? Mi a baj?- kérdezgettem.

-Semmi! Hagyj békén!

-De mond már el! Bennem bíz...-nem hagyta, hogy befejezzem.

-Persze, persze. Bízhatok benned mi?? Justin is ezt mondta.....-még jobban sírt.

-Jess Justin csinált veled valamit?- most már egyre jobban aggódtam miatta, és egyre dühösebb lettem Justinra.

-Menj már el Anne! Amúgy is mit keresel itt? Inkább hadj békén, mint mindenki más!

-Azért vagyok itt, mert aggódtam és most is aggódom érted.- ő még mindig csak sírt- Légyszíves mondd el mi történt, mert megőrülök.

Ekkor hirtelen megölelt. Vissza is öleltem és így próbáltam megnyugtatni.

Majdnem fél órába telt, mire Jess-t annyira megtudtam nyugtatni, hogy megszólaljon.

-Komolyan tudni akarod mi történt?

-Igen. -válaszoltam.

-De légyszíves ne ítélj el!- kicsit elhallgatott, majd folytatta.- Szóval az van, hogy.....

Folytatás a következő részben:))