2014. március 21., péntek

12. rész

 Justinnal a kanapén ülünk. Épp egy horrorfilmet nézünk. Én szorosan hozzábújok, ő pedig átölel. Egyszerűen tökéletes pillanat.
 Nem igazán figyelem a filmet, inkább Jusst nézem, aki alig fél órája megcsókolt, most pedig átölel, talán ő is érez valamit irántam? Az a baj, hogy fogalmam sincs, az ilyenekben nem vagyok túl jó, rákérdezni pedig félek (nem tudom miért, pedig alapból nem szoktam semmin parázni).

-Az előzetesében az volt, hogy k.rva ijesztő, de ez elég béna.- szólalt meg Justin.

-Na ja

-Bár nem mintha te nagyon néznéd, már vagy 10 perce folyamatosan bámulsz.

-Ez nem is igaz-adtam a sértődöttet.

-Bébi! Ha legalább kevésbé feltűnően csináltad volna, talán hinnék is neked, de így......

-Na jó, beszéljünk másról. Mondjuk.....-kezdtem gondolkodni.

-Mondjuk beszéljünk a milánói makarónidról. Tudod nem vagyok egy nagy főzőtehetség, de az biztos, hogy nem kell ennyi ideig főzni a tésztát.

-Basszus a tészta!!!!!!!

 Na ez remek. Dicsekedni akartam Justinnak, hogy főzni is tudok, de ez nem igazán jött össze. A tészta teljesen szétfőtt. Pedig igazából tudok főzni, csak most valahogy megfelejtkeztem a tésztáról.

-Hát ezzel már nem tudok túl sok mindent kezdeni, max. nekiállni egy újnak.

-Akkor még mindig várni kell? Uhh, én inkább akkor rendelek valamit...

-Most komolyan miért nem tudod megvárni? Maximum 20 perc az egész!

-Talán, mert már több, mint egy órája várok erre a ki.aszott kajára várok, de még mindig nincs kész!

-Oké, akkor rendelj, de az enyém hamarabb kész lesz, mint az ideér.

-Mintha engem te érdekelnél.

 Justin végül kínait rendelt. Az én tésztám már 15 perce kész és én már majdnem meg is ettem, de ő még a kajára vár. Az ő baja.

-Tudod nem szívesen mondom, hogy én megmondtam......de én megmondtam.-mosolyogtam.

-Fogd már be!-mondta.

 Még 20 perc várakozás után csak megjött Juss kajája. Bár ő most is hozta a formáját, addig sértegette a futárlányt, amiért nem hozta időben a kajáját, hogy az már majdnem sírt.

-------------------------------------------------------------------------

-Tudod mire gondoltam csajszi?-kérdezte Juss miközben a TV-t kapcsolgattam.

-Na mire?

-Hogy elmehetnénk fürdeni.

-Együtt? Kösz inkább kihagyom.

-Nemár, ha te nem jössz hívok mást.

-Csak nyugodtan. De tényleg megmutathatnád a fürdőszobát, mert már szeretnék lezuhanyozni.

 Mielőtt Justin megmutatta a fürdőszobát, körbevezetett a házon( ami megjegyzem óriási, nem is csak 1-2 fürdőszoba van benne, hanem 5, úgyhogy választhattam). Persze Justin a körbevezetés alatt egy csomószor bepróbálkozott, de mindig leráztam, hisz még azt sem tudom, hogy járunk-e. De nem merek rákérdezni, mert félek, hogy kiderül félreértettem az egészet, és teljesen leégetem magam előtte.

-Csajszi, megtaláltam azt a horrorfilmet, ami miatt az egyik haverom egy hétig nem tudott aludni. Megnézzük?- mondta a magáét Juss az ajtó túloldalán

-Biztos jó ötlet olyan filmet nézni amitől valaki egy hétig nem tudott aludni?

-Ne már! Nyugi ott leszek melletted és átölellek, meg mondom, hogy ne félj, és a többi nyálas dolog.- mondta unott hangon.

-Oké.......


---------------------------------------------------------------------


-Van egy olyan érzésem, hogy én sem fogok mostanában aludni Justin- mondtam neki, miközben Juss átölelt( ahogy "megígérte") én pedig egy párnát tartottam a fejem előtt, hogy addig se lássam a filmet.

-Nem olyan ijesztő ez.- majd rám nézett- Minek az a párna?

-Hogy ne lássam a filmet!

-Na jó, most nézzük ezt vagy keressek még egy másikat.

-Inkább ne nézzünk ma már több horrorfilmet, amúgy is már elmúlt éjfél, inkább aludjunk.

-Már most? Én még ilyenkor szoktam elindulni partyzni.

-Felőlem mehetsz, csak mutass egy vendégszobát.- igaz Justin körbevezetett a házban, de olyan nagy, hogy teljesen elfelejtettem mi hol van.

-Inkább maradok. Amúgy egyszermár megmutattam mindent, de gyere.



-Te helyezd csak magad kényelembe, én elmegyek zuhanyozni.

 Kapcsolgattam a Tv-t, de nem benne semmi érdekes, úgyhogy inkább úgy döntöttem lefekszek aludni, amikor éreztem valaki bemászott mellém. Azonnal felkapcsoltam a lámpát.

-Justin! Te mégis mit keresel itt?

-Lezuhanyoztam és most lefeküdtem aludni. Nem értem mi a baj.

-Az, hogy az én ágyamban feküdtél le aludni!

-Nem bébi, ez az én ágyam, te itt csak vendég vagy.

-Akkor ez a te ágyad? És a te szobád?- Juss mindkét kérdésre bólintott.- Akkor én mégis mit keresek itt, miért nem egy vendégszobát mutattál?

-Spórolunk.

-Mi?!

-Spórolunk a villannyal, mert így csak egy szobában használjuk a lámpát és nem kettőben. Spórolunk a mosással, mert így nem kettő teljes ágyneműgarnitúrát, hanem csak egyet kell kimosni a takarítónőmnek. Spórolunk a .........

-Várj!- szakítottam félbe- Ezt a házat látva nem úgy nézel ki, mintha szükséged lenne a spórolásra.

-Hát most nincs is. De 20-30 év múlva, talán!

-Hát te nem vagy normális. Én tuti átmegyek egy vendégszobába.

-Van fogalmad, hogy hol vannak a vendégszobák, vagy, hogy vannak-e egyáltalán?

-Justin!

-Nemár, mindjárt ülve elalszol, most akarsz nekiállni keresni? Főleg a horrorfilm után? Tudod kitudja mik lehetnek a sötétben.-mosolygott.

-Oké, maradok- mert eszembe jutott a film- de ez a te oldalad,- mutattam arra ahol fekszik- ez pedig az enyém. És mindenki mard a saját oldalán. Főleg a kezed tartsd kordában Justin!

-Most ez komoly? Egy jóéjt puszit sem kapok?

-De, azt talán.-enyhültem meg.


Mosolyogva aludtam el...................

----------------------------------------------------------------------


 Reggel amikor felkeltem Juss már nem aludt mellettem. Biztos elment edzeni, vagy nem tudom. Este nagyon jó érzés volt, hogy mellette aludhattam el és most, hogy nincs itt rossz érzésem van. Talán hiányzik.
 Csak, hogy eltereljem a gondolataim Justinról ( Rain) bekapcsoltam a tévét és néztem a híreket. Épp Justin Bieber(!) legújabb számáról beszéltek.

                                 ( bocs, de annyira tetszik már a részlet is, hogy nem hagyhattam ki)

 Miután végignéztem  a híreket, lementem a konyhába, hogy csináljak valami kaját.
 De amint leértem rájöttem, hogy jobb lett volna, hogy ha a szobában maradok, Örökre.

-Justin?! Mégis mit csinálsz?- kérdeztem, miközben már sírtam.......

2014. március 18., kedd

11. rész

 Tudom a 10. rész nagyon unalmas lett, úgyhogy korábban hoztam az új részt, remélem tetszeni fog.

-Biztos, hogy kínai kaját rendelünk, én utálom az indiait!- nyafogott Juss.

-Én meg a kínait utálom úgyhogy azt nem fogunk rendelni!-kezdtem én is.

 -Dehogynem, csak figyelj!- majd Justin elővette a telefonját és elkezdte beütni a kínai kajafutár számát.

 Nem tehettem mást, nem rendelhetett indiait, így a hátára ugrottam és próbáltam elvenni a telefonját. De ő sem hagyta magát és rádőlt a kanapéra, így én leestem a hátáról. Egyetlen szerencsém volt, hogy elejtette az Iphone-ját, így míg ő a földön fekve (közben legurult a kanapéról) röhögött én elvettem a telefonját, és pont akkor vették fel az kínaikajások.

 -Itt a Chaouo kína étterem es futárszolgáltat! Mit enni?- mondta egy vékony hangú nő, iszonyú vicces kínai akcentussal, amit képtelen voltam végighallgatni röhögés nélkül, de ezzel Juss sem volt másképp.

2-3 percig röhögtünk (már én is a földön fetrengtem), mire a nő újra megszólalt.

-Akarni rendel?

Ettől persze Juss és én is újra elkezdtünk röhögni, de én válaszoltam a nőnek.

-Csing csao, hívásunk a téves, mi indiait enni és rendelni! Csao!- Majd még jobban röhögtem.

-Héjj! Miért nem rendeltél?!

-Mert én nem szeretem a kínait. És ennyi erővel te is rendelhettél volna, csak elvoltál foglalva a röhögéseddel, ami megjegyzem olyan mint egy malacé.

-Igen!? A tied meg, mint egy delfiné!-adta a sértődöttet Juss.

-Hogy te milyen gyerekes vagy!

-Én vagyok a gyerekes?!  A te hibád, hogy nincs mit enniünk! És ha én nem annyi szénhidrátot és fehérjét eszek egy nap, amennyit kéne, akkor elcsesződik az egész edzéstervem. És ha elcsesződik az edzéstervem, akkor nem tudok úgy edzeni ahogy kéne, és ha ez megtörténik, akkor pár héten belül az izmaim is csökkennek, majd a végén elhízok és maghalok szívrohamban! És ha meghalok szívrohamban az a te lelkeden fog száradni!!!! Komolyan ezt akarod?

-Na jó, azért ennyire ne dramatizáld túl!- mondtam, miközben besétáltam a konyhába- majd én főzök valamit.

-Húú! akkor inkább meghalok szívrohamban!!!

-Kapd be!-mondtam röhögve és hozzávágtam egy narancsot.

-Nem fájt! Bi-bi-bííííííí!!!!

-Gyerekes vagy bibibíííííí!

 Justinnal nagy nehezen megegyeztünk, hogy mit is főzzek (elég nehéz volt, mert először nem is hitte el, hogy tudok főzni, majd mikorra meggyőztem, kiderült, hogy elég úriízlése van (kaviár nemtudom milyen pácban, kagyló stb.)
 Végül a milánió makarónban egyeztünk meg.


-----------------------------------------------------------------------

-Justin hagyd már abba a tapizást!

-De miért?- majd megint megfogta a fenekem.

-Ha mégegyszer ezt csinálod, komolyan megpofozlak! Vagy a fejedre borítom a makarónit!

-Oké, leállok.- mondta, miközben röhögött. De úgy tűnik, komolyan gondolta, mert leült egy székre a pult túloldalára.

-Amúgy anyudék hogy-hogy nincsenek itthon?- kezdtem témát, mert már 5 perce csöndben voltunk.

-Anyum meghalt még gyerekkoromban.-mondta tök nyugodtan, miközben bekapcsolta a laptopját.

-Oh, sajnálom.

-Nem baj- mondta mosolyogva. Nem ismertem nagyon, de abban biztos voltam, hogy ez egy kamu mosoly volt.

 Pár percig megint csöndbenvoltunk. Majd egyszercsak éreztem, hogy Justin hátulról átölel és letapizza a mellem.

-Justin mostmár komolyan megöllek!!- kiabáltam neki.

-Csak ha eltudsz kapni- mondta sunyin mosolyogva és már felfelé futott a lépcsőn. Én pedig utánna.......

 Próbáltam utólérni, de egyszerűen lehetetlen volt, így inkább kifeküdtem a kanapén.

-Mizu cica, kifáradtál?-ugrott rám, póló nélkül.

-Őszintén? Igen.

-Többet kéne sportolnod.

-Miért szerinted fogynom kéne?- kérdeztem teljesen őszintén, mert kiskoromban kövér voltam és néha még most sem tudom eldönteni, hogy most kövér vagyok-e vagy sem.

-Dehogy kéne fogynod. De tudod sportolni nem csak azért szokás, mert valaki fogyni akar.-nevetett- Miért gondolják mindig a nők, hogy bármit mondok, azt azért mondom, mert szerintem kövérek?!

-Szóval akkor nem kéne fogynom?

-Nem. Te így vagy gyönyörű.

Nagyon jól esett, hogy ezt mondta, és az is, hogy így átölel. És ahogyan a barna szemeivel a szemembe néz, na meg az izmai....... Egyszerűen beleszerettem.

-Köszönöm- mondtam miközben, Juss még mindig a szemembe nézett. Majd lassan ajkai elkezdtek az enyémek felé közeledni. Megcsókolt.




 Justin nagyon jól csókol, ennél többet nem tudok mondani.......

2014. március 16., vasárnap

10. rész

  Elérkeztünk a blog 10. részéhez,  amelyet( mármint a blogot) kb. 3 hónapja kezdtem el írni. Ez alatt a 3 hónap alatt több, mint 3200 látogatója volt az oldalon, aminek én nagyon örülök és köszönöm, hogy ennyien megnéztétek.
 Őszintén, nem is gondoltam, hogy a blogban eljutok a 10. részhez, mivel ez az első blogom, és amikor elkezdtem írni azt hittem, hogy senki nem fogja majd olvasni, és emiatt 1-2 hét után majd abbahagyom az írását. De szerencsére nem így lett!
 De nem is írok többet erről, a lényeg, hogy szeretném megköszönni mindenkinek, aki olvassa a blogot!:)<3


  Beültem Justin kocsijába és elkezdtem zokogni. Egyszerűen nem bírtam már visszatartani a sírást, Jess szavai nagyon megbántottak és a viselkedése is. Valamilyen szinten én is hibás vagyok, hogy idáig jutott Jessica. Ha hamarabb észrevettem volna, hogy ennyire nincs jól lelkileg, vagy megakadályoztam volna, hogy összejöjjön Justinnal, akkor nem omlott volna össze. Én Is Hibás Vagyok.

  -Anne!? Ne sírj!- kezdett nyugtatni Justin.-miatta ne.



 -Hogy mondhatod, hogy ne sírja miatta, a legjobb barátnőm volt és most teljesen összeomlott! És utál engem, mindig is utált és én észre sem vettem?!

 -Ez hülyeség, nem utált téged és most sem utál, csak meg akart bántani téged. De nem téged utál, hanem engem ebben biztos lehetsz.

 -Szerelmes beléd, hogy utálna?!
 
Ekkor Justin mondani akart valamit, de egy sziránázó mentőautó megállt Jessék háza előtt.

-Úristen! Ezek biztos Jessért jöttek!- kezdtem el még jobban sírni.

-Igen, valószínű.

-De miért? Rosszul lett, vagy...

-Nem lett rosszul, csak valószínűleg még mindig őrjöng és beviszik a pszihiátriára.-vágott a szavamba Justin.

-Valószínűleg.

 És már hozták is a mentősök Jessicát, aki fura, de nem őrjöngött, hanem nyugott volt és inkább álmosnak tűnt.

-De hisz teljesen nyugott, akkor minek mentő?

-Csak azért nyugott, mert benyugtatózták. Lehet neked is az kéne......

 Hát igen. Mióta kijöttünk az ajtón(kb. 15 prce) én folyamatosan csak zokogok.

-Mit csináljak, ha aggódom érte? Én is hibás vagyok, hogy ez történt vele és...

-Várj! Te miért lennél hibás? Nem vagy hibás emiatt! Hallod? Ne hibáztasd magad, az ő hülyesége miatt!- nézett szemembe Juss gyönyörű barna szemeivel.


-Oké- mondtam, miközben majdnem elájultam, azok a szemek... Azt hiszem tényleg belezúgtam.

-De indulhatunk végre, mert már eléggé kell pisilnem-mondta.

-Persze-nevettem. Juss valahogy még ilyenkor is meg tud nevettetni, amikor ennyire aggódom Jess miatt.


Justin háza/ Kb. éjszaka 11:00

 Justin egy gyönyörű ház előtt állt meg. 




-Hol vagyunk?- kérdeztem Jusst.

-Nálam.

-Wow. Ez a te házad? Gyönyörű szép.

-Kösz.

-De miért ide hoztál? Miért nem vittél haza?

-Nos, egyrészt, mert foggalmam sincs, hogy hol laksz, másrészt nem lett volna kedvem furikázni. Talán baj, hogy itt kel töltened, az imént gyönyörűnek nevezett házamban egy estét?- nézett rám azzal a jellegzetes mosolyával.


-Rendben maradok.

-Remek. 

 Mikor beértünk a házba rájöttem, hogy belül mégszebb, mint kint.




Tudom kicsit unalmas rész lett, de megígérem, hogy a következő izgalmasabb lesz és lesz benne egy új fordulat!:)

2014. március 9., vasárnap

9.rész

 Tudom rengeteget késtem a résszel. De nagyon sokat kell tanulnom. De most meghoztam!
Viszont elég szomorú voltam, mert az előző részhez egyetlen komment sem érkezett. És nem tudom, hogy miért, nem tetszenek a blog mostani fordulatai, vagy miért?
Lécci írjatok kommentet, hogy mi a baj a történettel, vagy, hogy épp tetszik ( ma van a szülinapom, és nagyon jó ajándék lenne, ha írnátok pár kommentet) köszönöm:))

Justin épp most parkolt le Jess-ék háza előtt. Az út alatt egyre jobban elkezdtem izgulni, és erről még Justin folyamatos dumája a kocsijáról sem tudta elvonni a figyelmem, de mit ne mondjak elég jó autója van.



  Justinnal lassan sétálunk a ház felé. Mármint ő elől én pedig mögötte. Justin kicsit sem izgult, nem is igazán érdekelte a dolog, inkább csak minél előbb túl akart lenni rajta. Én viszont ellenben aggódtam Jessicáért, mert ha tényleg terhes, akkor Justin biztos nem fog neki segíteni, ha viszont csak bekamuzta az egészet, akkor nagy gondok vannak vele.
 Jessica anyukája, Marie nyitott ajtót:

 -Sziasztok!-köszönt.

-Szia Marie! Beszélhetnénk Jessicával?-kérdeztem.

-Nos, nincs túl jól, egész nap csak sír, gondolom ezzel te is tisztában vagy. De van egy olyan érzésem, hogy ennek a fiúnak- nézett Justinra- köze van Jessica hangulatához.

  Szóval Marie nem tudja, hogy Jessica terhes, (már ha tényleg az), bár soha nem volt valami jó viszonyban az anyukájával, úgyhogy nem csodálom, hogy nem mondta el. De ne értsetek félre, nem utálják egymást, csak nincs meg az a tipikus anya-lánya kapcsolat köztük.

-Marie, mi mindketten csak a barátai vagyunk Jessnek, és csak azért jöttünk, hogy felvidítsuk.- kamuztam.

-Rendben, gyertek nyugodtan, remélem fel tudjátok vidítani, mert már nagyon aggódom érte.

-Amúgy Justin vagyok, Hali!-mondta Justin, miközben eljött Marie mellett. Hát Marie elég fura fejet vágott, nem hinném, hogy túl szimpi lenne neki Justin.

 Justinnal elindultunk fel a lépcsőn Jess szobája felé. Amikor benyitottunk eléggé meglepődtünk.
 Jess egy fiúval smárolt az ágyán és kicsit sem tűnt szomorúnak.

 -Khmm

 -Ti mit kerestek itt?- kérdezte Jessica miközben a "fiúját" lelökte magáról.

 -Mi azért jöttünk, hogy megbeszéljük ezt az egész terhesség dolgot, mert már nem tudtam elviselni, hogy egész nap csak sírsz a szobában. De úgy tűnik csak kamu volt.-mondtam.

 -Mint, ahogy a terhesség is- szólalt meg Justin.

 -Várj most akkor te terhes vagy, vagy mégsem vagy mi?-értetlenkedett Jess fiúja.

 -Kislányom te terhes vagy?- lépett be az ajtón Marie, aggódva.

Most kicsit sajnáltam Jessicát, hogy így sarokba szorítottuk, de így legalább biztos nem fog tovább kamuzni.

-Szóval?- kérdezte Justin, miután Jess 2 perc után sem szólalt meg.- Nem érek rá egész nap.

-Oké! Hazudtam!- kezdett el ordítani és sírni Jessica- De ez az egész a te hibát volt- esett neki Justinnak.


(A szöveggel ne foglalkozzatok)


 -Ha te nem csaltál volna meg mindenkivel, akkor nem találtam volna ki ezt az egészet. Csak azért csináltam, hogy magam mellett tudhassalak. Mert te az enyém vagy Justin, csak az enyém!- ordította Jess.

 -Jessica?!- szólt rá(?) Marie.

- Mi az? Mivan anya? Most hirtelen érdekel mivan velem? Az elmúlt 17 évben soha nem kérdeztél rá mivan vele. Hogy minden rendben van-e. Most miért érdekel. Csak maradj ku.ssban, mint ahogy mindig is!

 Kezdtem kicsit megijedni Jessicától, még soha nem láttam ilyennek. Potosan úgy viselkedett, mint egy őrült.

 -És te?- nézett rám- azt hiszed olyan tökéletes vagy. Hogy jobb vagy nálam? Semmivel nem vagy jobb. Csak egy kis r.ibanc vagy és az is maradsz! Sokkal jobb vagyok nálad, te szerencsétlen!

-Nyugodj már le!- ordította már Jusin is.

-Te csak engem ne nyugtass! Megaláztál, megcsaltál! A te hibád az egész!- és majdnem nekiment Justinnak, éppen csak Jess fiúja letudta fogni őt.


(  a szöveggel szintén ne foglalkozzatok)
- Ti inkább most lépjetek le!- ordította túl Jesst ( aki még mindig őrjöngött) a fiú.

- Nyugi amúgy sem akartam maradni- röhögött (???) Justin.

 Én gondolkodtam, hogy menjek-e vagy maradjak és mondjak vagy csináljak valamit Jessicával, ami megnyugtatja, de inkább úgy döntöttem megyek. Mert komolyan megijedtem Jessicától, soha nem láttam még ilyennek, nem is tudtam, hogy van egy ilyen oldala. Vagy ennyire megváltozott pár hónap alatt? Nem tudom mi van vele, de igaza volt Justinnak, tényleg jó lenne, ha meglátogatna egy pszichiátert.
 Majd Justin után mentem, aki idő közben már a kocsiban ült, de szerencsére megvárt.